Ki volt Göncöl táltos, és hogyan került fel szekere az égre? Miért az Orion védelmezi a hiedelem szerint a magyarságot? Ki az a Sánta Kata, és hol van az égbolton a Lelkek Kútja? Ezúttal az ősmagyar csillagmitológia kevéssé ismert, ám annál lenyűgözőbb világába kirándulunk. Magyar Diána írása.

Az ősi kultúrák szülöttei az égboltra nézve nem csak egyszerűen égitesteket láttak, mint a modern ember. Hanem egyfajta égi képeskönyvet, amely sok mindenről mesél: a világ teremtéséről, az aranykorról, istenek és istennők kalandjairól, az ősök történelméről, nagy hőstettekről, de legfőképpen élet és halál misztériumáról. Mindezek a csillagokban, csillagképekben rajzolódtak ki, és a régi korok bölcsei értették a bennük rejlő üzeneteket.

Jóllehet a csillagokba írt tudás egyetemes és közös, mégis minden nép a saját szimbólumait, a maga ősmeséit látta viszont az égen. Teljesen természetes például, hogy míg az ókori görögök egy bizonyos csillagképben Artemisz istennő medvévé változtatott nimfáját látták, addig a hinduk az istenek ősanyját, az egyiptomiak egy bika combját vélték felismerni benne – a magyar hagyományban pedig ez a Göncölszekér.

Nyilvánvaló tehát, hogy mint minden népnek, a magyarságnak ugyanúgy megvolt a saját asztromitológiája, sőt asztrológiája is. És bár napjainkban egyre többen érdeklődnek az ősi spirituális tanítások iránt, a magyar csillaghagyományokat hazai körökben is kevesen ismerik. Ezért most egy kis jelképes időutazásra invitáljuk az Olvasót, abba a korba, amikor a levegő még nagyon tiszta, az éjszaka még nagyon sötét volt, a puszta tábortüzénél pedig táltosok fürkészték az égboltot, s idézték fel a csillagokba írt ősi tudást.

Ősmagyar bolygóistenek

A régi hiedelem szerint minden népnek, embercsoportnak van odafenn egy őrzőcsillaga vagy csillagképe. Ez nemcsak óvja földi létében az adott közösséget, de egyben annak karmáját, sorsfeladatát is képviseli. Néphagyományainkból, népmeséinkből egyértelműen kiderül, hogy a magyarságé – saját hitvilágunk szerint – az Orion volt, amelyet őseink Nimród csillagképnek hívtak.

Nimród, akit középkori krónikáink az Árpád-ház ősapjának tartanak, a legenda szerint az özönvíz előtti idők legnagyobb királya volt. Tündér származású felesége a halhatatlan istennők közé tartozott: a mondák Enéhnek is hívják, de az ő alakja őrződött meg a mesék Tündér Ilonájában is. Ikerfiaik születtek, akik szintén többféle néven szerepelnek a történeti szövegekben, a magyar néphagyomány általában Hunornak és Magornak ismeri őket. Az özönvíz után Nimród felköltözött az égre, ahol csillagképként is, mint nagy vadász, azóta is üldözi hatalmas íjával a sötétség teremtményeit. Érdekes, hogy a görög mitológiában is Orion híres vadász volt, akiről szintén úgy tartották, hogy az égbolton folytatja „szakmáját”: űzőbe veszi a Skorpió csillagképet.

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2019/4. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Magyar Diána

Nyitókép: Getty Images