Barna Tibor már akkor álmodozott erről az útról, amikor feleségét, Laurát még nem ismerte. Sőt egyszer neki is vágott, de feladta, és hazajött. Nem a fizikai megpróbáltatás vette el a kedvét az utazástól, hanem úgy érezte, azzal szeretné áttekerni a világot, akit a legjobban szeret. Pár évvel később aztán Laura igent mondott: először Tiborra, aztán az útra.

A kiindulópont Új-Zéland

A felkészülés hosszú heteket vett igénybe. A pár az új-zélandi indulás mellett döntött, mert úgy gondolták, lélektanilag könnyebb közeledni az otthonuk felé, mint távolodni onnan. Laura a túra előtt legfeljebb a sarki kisboltig ment biciklivel, így az első napok a szigetországban számára több mélypontot és egy gyulladt Achilles-ínt is eredményeztek. A csodálatos természeti adottságairól és barátságos klímájáról híres Új-Zéland azonban mindenért kárpótolta.

„Legjobban a Tongariro Nemzeti Park aktív vulkánjai, a Rotorua és Blenheim közelében található borvidék és Kaikoura városa tetszett, ahol bálnalesen voltunk. Fantasztikus élményekkel gazdagodtam, az első napokban mégis úgy éreztem, hülyeség a huszonegyedik században biciklivel felfedezni a világot, ha egyszer autóval is lehet. Haragudtam Tiborra és arra, hogy a fáradtság és a fájdalom elveszi a kedvem a romantikától, de végül mindig találtam valamit, ami átlendített a nehézségeken. Erőt adott az a tudat, hogy minden kilométerrel közelebb kerülök Magyarországhoz, az önbizalmamat pedig folyamatosan táplálta a Tibor szemében csillogó büszkeség és a bennem munkáló vágy, hogy ne törjem össze az álmait. A legnehezebb az volt, hogy elhiggyem: képes leszek megtenni ezt a hatalmas utat” – vallja Laura.

Vietnámtól Laoszig

Laura és Tibor Új-Zélandról Ho Si Minh-városba repült. Vietnámban már többször jártak, de a különleges élővilággal bíró Mekong folyó torkolatát (Mekong-delta) és az akár robogóval is végigjárható Ho Si Minh-ösvényt most sem hagyták ki. Ho Si Minh-város iszonyatosan zsúfolt, de a múzeumai csodálatosak, azokért érdemes átvergődni a tömegen a házaspár szerint.

Vietnámból Kambodzsába mentek, ahol útba ejtették a Siem Reap városa mellett található Angkor ókori templomegyüttesét. Ez egy csodálatos hely, mindenkinek látnia kell, de napközben annyira megtelik turistákkal, hogy szinte élvezhetetlen. Lauráék ezért hajnalban látogatták meg.

Az alacsony árairól is híres Kambodzsából aztán Thaiföldre karikáztak. Ide a legtöbb turista Bangkok városa és az ott található varázslatos királyi palota miatt látogat, pedig Laura és Tibor szerint rengeteg egyéb, lenyűgöző látnivaló található itt.

„Ko Chang szigetét egyből a szívembe zártam. Felemelő érzés a parton ülve, pálmafák árnyékában, kókuszdióból koktélt kortyolgatni. A Khao Yai Nemzeti Park pedig egyszerre izgalmas és szép, itt még vadon élő elefántokkal is összefuthat az ember. Chiang Mai városába és a közelében fekvő Doi Suthep templomba szintén érdemes ellátogatni, de ha megoldható, akkor ne áprilisban tegyük ezt, mert akkor égetik a földeken az elszáradt növényeket, és a füsttől alig lehet látni” – tanácsolja Laura.

A pár Thaiföldre a thai új év köszöntésekor érkezett, amely hasonlít az itthoni húsvétra. Így részesei voltak annak a vicces mulatságnak, ahogy az emberek vízipisztolyokkal, vödrökkel állnak az utcán, és minden arra járót lelocsolnak. Aztán innen Laoszba hajtottak. A térség legszegényebb országában helyenként kőkorszaki állapotok uralkodnak. Tömegek élnek nádviskókban, és sok asszony a mai napig félmeztelenül dolgozik a földeken, miközben pár kilométerre épül a Kína által finanszírozott hipermodern, hatsávos autópálya.

…

A kalandos utazás további részleteit a Nők Lapja Psziché 2019/3. lapszámának A testem és én című mellékletében olvashatjátok el. 

Szöveg: Aszódi-Blum Éva

Fotó: Tibor és Laura saját felvétele