Szajna-part, Párizs (1948)
Lucien Hervé 1929-ben költözött Párizsba, ahol sokféle területen kipróbálta magát: dolgozott bankban, modellkészítő szabászatban, volt épületfestő, ügynök, titkár, aligazgató, idegenvezető, de aktívan foglalkozott a festészettel is, képeit a francia fővárosban és Monte-Carlóban is kiállították. Nagy álma volt a zenei pálya, ezt viszont kénytelen volt feladni a megélhetése érdekében.
Lucky, a Dior modellje, Párizs, Musée d’Art Moderne (1948)
Később az újságírás felé vette az irányt, és a magyar-spanyol fotóművésszel, Müller Miklóssal alkottak egy párost a Marianne Magazinnál: míg ő szövegeket írt, utóbbi fotókat készített. Miután Müller Algériába települt, Hervé titokban maga kezdett a lapba fotózni. Ez az időszak alapozta meg későbbi karrierjét.
Párizs az ablakomból (1947-1948)
Nevét – melyhez élete végéig ragaszkodott – törvényen kívül vette fel, a háborús időkről készült felvételei már Lucien Hervé aláírással jelentek meg a magazinokban, melyeken keresztül kapcsolatba került a szintén magyar származású André Kertésszel és Robert Capával.
Lépcsőn – egy építőmunkás árnyéka, Marseille (1949)
1949-ben ismerkedett meg Le Corbusier-vel, a francia építészóriással, akivel hosszú éveken át együttműködött, az általa tervezett épületeket fényképezte. Legismertebb munkája is ehhez az időszakhoz kötődik: a Le Corbusier által megálmodott Marseille-i Unité d’Habitationról (A Marseille-i nagy lakóegység) hozzávetőlegesen 650 fotót készített. Miután a férfi meglátta a képeket ezt mondta a fotográfusnak: „Magának építészlelke van”.
Jean Cocteau potréja, Saint-Jean-Cap-Ferrat (1949)
Hervé nevéhez számos neves emberről készült portré is fűződik, habár szakterülete az épületek fotózása volt, felejthetetlen képek láttak napvilágot például Jean Cocteau-ról, Henri Matisse-ról,Fernand Légérről, Joan Miróról, Isabelle Huppertről.
Három nő, Audincourt (1951)
A hírességek mellett civilekről is rendkívüli képeket készített. Olykor szociofotónak is nevezhető tartalmakat hozott létre (például Indiában és Spanyolországban), de rengeteget fényképezett Párizs utcáin és Franciaország különféle tájain.
Magasságos Miasszonyunk-kápolna, Ronchamp (1950-1955)
Különféle témái közül az építészeti fotói hozták meg számára az igazi sikert. Ezek az alkotások a mai napig úttörőnek számítanak a fotográfia történetében. Az egyes épületek részleteinek megörökítése kivételes látásmódra és tehetségre utalnak, egy-egy kép láttán akár percekig is gondolkodhatunk, vajon melyik töredéket látjuk éppen az adott objektumból.
Csillagvizsgáló, Jaïpur (1955)
Rengeteg megbízója volt Hervé-nek, többek között olyan építészekkel dolgozott együtt, mint Alvar Aalto, Oscar Niemeyer vagy Marcel Breuer. Emellett tiszteletreméltó munkákat is magáénak tudhatott, dokumentálta például a párizsi UNESCO székház építését, de a Louvre épületéről is készített fotókat. Alkotásait szerte a világon bemutatták.
Házfal nyílásokkal, Ibiza (1959)
„A fotó arra hivatott, hogy felrázza a képzelőerőt… Nem elég, ha csupán emlékeztetőül szolgál.” Egyetértünk Hervé gondolatával, akinek a képeit nézve néha azt érezzük, hogy grafikák és festmények részei.
A Tourette-i kolostor (1959)
Utolsó fotóin saját párizsi lakását örökített meg. Lucien Hervé közel 60 éves karrierje során nemcsak rendkívüli fotókat készített, de számos helyen publikált, rengeteg kiállítása volt a kisebb galériáktól kezdve egészen a nagy múzeumokig. 97. születésnapja előtt nem sokkal, 2007-ben párizsi otthonában hunyt el.
Összeállította: L. J.
Képek: lucienherve.com, Pinterest
