A bevezetőben említett pozitív hatások már gyermekkorban is érezhetők: kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak és jobb egészségi állapotnak örvendenek a kortársaiknál. Erre a következtetésre jutottak a Columbia Egyetem pszichológusai egy kutatás során, akik szerint erről minden szülőnek tudnia kellene. A ma felnövekvő generációt ugyanis a kelleténél hamarabb utoléri a teljesítménykényszer, a versenyszellem és a szoros időbeosztás, ahelyett, hogy gondtalanul élveznék a gyerekkor soha vissza nem térő, önfeledt pillanatait.
Teljesítménykényszer kiiktatva
Szomorú, de igaz, hogy sokszor mi, szülők hajszoljuk a kisebbeket ebbe a helyzetbe, siettetjük őket már pici koruktól kezdve. Pedig ahhoz, hogy megéljék a pillanatot, odafigyeljenek saját belső világukra és az élet apró örömeire, leginkább időre lenne szükségük. A versengés már óvodáskorban beférkőzhet a gyerekek mindennapjaiba, az anyukák ugyanis előszeretettel mérik össze gyerekeik teljesítményét másokéval, és nehezen viselik, ha alulmaradnak. Akad, aki már két- három éves korában írásra, vagy legalábbis betűk másolására biztatja a gyerekét, pedig ebben a korban tökéletesen elegendő, ha irkafirkák kerülnek ki a kezeik közül.
Különórákra már az egész pici babákat is hordhatjuk, aminek természetesen rengeteg áldásos hatása lehet. Vannak azonban olyan anyukák, akik a totyogók hétköznapjait is betáblázzák különféle foglalkozásokkal, a családban lévő, a szomszédból vagy épp a játszótérről ismert gyerekek „képzettségével” versenyezve. Ha ez a tendencia nem változik, a gyerekek már iskolás koruk előtt megtanulják, hogy emberi értékük leginkább sikerekben és teljesítményben mérhető. Ami leginkább azért veszélyes, mert a kudarcot vagy a csalódást – amelyek, mint tudjuk, az élet természetes velejárói – személyes bukásként élhetik meg. Főleg akkor, ha rajtunk, felnőtteken is azt látják, hogy rosszul érint, ha például érem nélkül térnek haza az ovis futóversenyről, vagy ha nem kerül ki a rajzuk az iskola büszkeségfalára.
A harmónia alapjai
Igaz, hogy a probléma meglehetősen összetett, és nem kizárólag ez áll a hátterében, a szakértők szerint azonban a szülői és társadalmi elvárásoknak is nagy szerepe van abban, hogy egyre több kisgyerek és tizenéves érzi magát boldogtalannak. Sőt, a magasra tett mérce ahhoz is hozzájárulhat, hogy már általános iskolás korban előfordulhat a depresszió, s hogy már a kamaszokat sem kerülik el a pánikrohamok.
Lisa Miller, a Columbia Egyetem kutatásának vezető pszichológusa és a Spirituality Mind Body Institute igazgatója így foglalta össze dióhéjban a mai családok többségében uralkodó helyzetet: „Azt várjuk a gyerekeinktől, hogy elszántak és tetterősek legyenek, hogy soha ne adják fel, és minden szituációból próbáljanak győztesként kikerülni. Amivel azt üzenjük nekik, hogy a szeretetünket a felmutatott eredményeikkel érdemelhetik ki, ami igazán sok szenvedést okozhat nekik. Húsz év kutatómunkájának fényében határozottan állíthatom, hogy a gyerekekre ráerőltetett teljesítménykényszer és maximalizmus útját állja az egészséges lelki fejlődésnek és az önismeret kialakulásának. Amikre mindannyiunknak nagy szüksége lenne ahhoz, hogy harmóniában élhessünk magunkkal.”
…
A cikk folytatását és a gyerekek elmélyülését segítő lépéseket a Nők Lapja Ezotéria 2019/4. lapszámában olvashatjátok el.
Szöveg: Bagaméry Viki
Nyitókép: Getty Images