A szinglitől az önmegvalósító nagymamáig – Milyen egy 21. századi negyvenes nő?

Minden életszakasznak megvannak a feladatai és lehetőségei. Vajon érvényes még ez a szabály? A mai negyvenes nők az ellenkezőjét bizonyítják: a szinglitől az önmegvalósító nagymamáig bármilyen élethelyzetben lehetnek, és a korábbi generációkkal ellentétben eszük ágában sincs lejtmenetre váltani a koruk miatt. Fekete Edina írása.

A tekintetében nem volt kegyelem. A neves kozmetikai cég huszonéves tanácsadónője egészen közelről végigvizslatta arcom minden négyzetcentiméterét, majd egy méregdrága szérumot vett elő. Bedörzsölt belőle néhány cseppet a szemem környékén, és kíméletlenül közölte: „Eddig szerencséje volt, de ha mostantól sem tesz semmit, meg fogja bánni.” Mondhatnám, hogy ott hagytam a csodaszérumot a polcon, de valójában eszem ágában sem volt.

Elmúltak a legjobb éveim? Nem feltétlenül. Jennifer Aniston 50 évesen ki tud nézni 30-nak, Pásztor Anna, az Anna and the Barbies énekese negyven fölött szült két gyereket, és mindannyiunknak példát mutat arra, hogy bármikor bármivé válhatunk, a kor nem lehet gátja a kreativitásnak és extremitásnak. A negyvenedik születésnap már nem számít olyan éles választóvonalnak a fiatalkor és az idősödés között. Egy mai negyvenes nőn nyoma sincs a lassulásnak vagy szürkülésnek, ugyanolyan energikus, nyitott, mint korábban, és egészen más életet él, mint az édesanyja tette ebben a korszakában.

Elavult életkori címkék

„Világjelenség, hogy az utóbbi évtizedekben az egyes életkorokhoz kapcsolódó szerepek összecsúsztak, 10-15, de akár 20 év választja el a korábbi generációk egyes évtizedeire jellemző életkori feladatokat a mai generációkéitól, és ma már nincs tipikus 40-es nő, annyira sokféle helyzetben lehet, az életkori címke nem ad támpontot” – mondja Tari Annamária klinikai pszichoanalitikus, pszichoterapeuta.

Az életkori feladatok összecsúszása a szakember szerint a fogyasztói társadalom működési mechanizmusainak, az információs kor hozadékának, a felgyorsult életnek, az egészségügy fejlődésének és a beautizmusnak, vagyis az attraktivitás előtérbe kerülésének a következménye.

„Nincs már meg az a kiszámítható életút, ami korábban jellemző volt a nők életében: 20–25 éves koruk között meg szülték a gyerekeiket, és a 40-es éveikben nagymamává lettek – teszi hozzá Tari Annamária. – Ma már általános, hogy az első gyerek 30 után születik meg, és egyáltalán nem ritka a 40 feletti gyerekvállalás. Így aztán egy mai harmincas még nem feltétlenül törekszik szoros párkapcsolatra, gyerekvállalásra. Ennek következtében sokan még negyven körül is szinglik vagy minglik (akik csak randizgatnak a partnerükkel, de nem költöznek össze), akik önmagukat még mindig »lány«-ként aposztrofálják, és csak ekkortájt látják át, hogyan akarnak élni. Azok a negyvenesek pedig, akik korai gyerekvállalásuk vagy párjuk előző kapcsolatából származó gyermeke révén korán nagymamává válnak, nem biztos, hogy teljes szívükkel örülni tudnak ennek, hiszen minden nőre az a nyomás nehezedik, hogy fiatalnak és fittnek kell maradni, miközben a nagymamasághoz kapcsolódó képzetek ennek az ellenkezőjét sugallják. És bármilyen nagy öröm is az unoka, a mai fiatal és idősebb nagymamák az egyéni céljaik megvalósítása miatt már nem száz százalékkal merülnek el ebben a szerepükben.”

Laza a kapcsolatok szövete

A 21. század meghozta azt az érzést, hogy a kontroll az ember kezében van: ki tudjuk tolni a kereteket, például az utódnemzés korhatárait. Ezek korábban mozdíthatatlannak számítottak, és eltűntek – legalábbis a nagyvárosokban mindenképpen – azok a lehetséges életutakat leszűkítő társadalmi normák, melyek szerint egy nőnek feltétlenül férjhez kell mennie még harminc előtt, mert különben vénlánynak bélyegzik meg a körülötte élők.

A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Psziché 2019/4. számában olvashatjátok el.

Szöveg: Fekete Edina

Nyitókép: Getty Images