Szép legendákban sincs hiány, ha képzeletben a Bibliában szüretelünk. Csak a szőlőt 212 alkalommal említi meg az Ószövetség, de a datolya és a gránátalma is sokszor szerepel a leírásokban. Mégis, először talán mindenkinek az alma jut eszébe, ha a „könyvek könyvére” gondol. Pedig az a fa, amely ott kellette magát a paradicsomi kert közepén, és amelyről kíváncsi Éva anyánk azt a bizonyos csábító, ámbár tiltott gyümölcsöt leszakította, nem biztos, hogy almafa volt.

Almás!

A Biblia ugyanis csak gyümölcsöt említ, a fajtára való minden további utalás nélkül. Így az alma egyesek szerint valószínűleg egy fordítási hiba eredménye, a latin malus =alma szóban ugyanis ott van elrejtve a rossz cselekedetre utaló mal szó is. Mások szerint éppen ellenkezőleg: az alma őshonos növény volt Palesztinában, és héber elnevezése azt sugallja, hogy mindig is az élet forrásának tartották. A női szépséget, magát a szerelmet is hozzá hasonlították: „Akár erdő fái között az almafa, olyan a szerelem az ifjak között. Forró vágyam árnyékában ülni, mert gyümölcse édes az ínyemnek ”– így szól Salamon király az Énekek énekében. Igaz, a görög mitológia pletykája szerint viszály hordozója is lehet. Úgy tudjuk ugyanis, hogy Eriszt, a viszály istennőjét nem hívták meg egy isteni partira. Erre olyan mérges lett, hogy a Heszperidák kertjéből leszakított egy aranyalmát, és azt „A legszebbnek” felirattal bedobta a bulizók közé. Rögtön hajba is kaptak rajta a parti istennői: Héra, Aphrodité és Pallasz Athéné, akik az ókori aranyifjút, Páriszt kérték fel ítélethozatalra. Az első, nyilvánvalóan megbundázott szépségversenyt Aphrodité, a szerelem istennője nyerte, aki a legszebb földi nő vonzalmát ígérte a trójai királyfinak. A fiatalember hagyta magát megvesztegetni, meg is kapta a spártai király feleségét, Helénát…és vele a hosszú háborút Trója és Spárta népének nyakába. Mindebből aztán más bonyodalmak is keletkeztek a trójai falótól kezdve Odüsszeusz tíz éven át tartó bolyongásáig.

Lehet, hogy innen datálódik az alma rossz híre? Hiszen a Grimm testvérek meséjében sem játszik túl pozitív szerepet a piros gyümölcs: Hófehérke igencsak megjárja vele, még szerencse, hogy akad királyfi, aki megcsókolja. Az alma rossz híréhez alaposan hozzájárultak a Borgiák is. Feljegyzések tanúsítják, hogy a gyümölcs savanykás leve kitűnően álcázta a gyilkos mérgeket. Szerencsére ahány ház, annyi mítosz. A norvégoknál az almafa a halhatatlanságot jelképezi, a lengyelek szerint segít fiatal lányoknak megálmodni, ki lesz a párjuk; az irokéz indiánok közvetítőként tekintettek rá, amely összeköti világukat az istenekével.

A tudomány is köszönhet egyet s mást e jóízű gyümölcsnek. A legenda szerint Newton egy almafa alatt üldögélt, és miközben elméletein filozofálgatott, a fejére pottyant egy alma. A tudós rögtön arra kezdte keresni a választ, hogy a gyümölcs miért egyenesen, és miért nem ferdén esett le. Így jutott el az általános tömegvonzás, a gravitáció törvényéhez. Az almafa később kidőlt, a legenda szerint széket faragtak belőle. Ám Newton almája halhatatlan maradt, a tudományos zsenialitás jelképe, az eredeti Apple-lógó is ezt szimbolizálja.

…

A cikk folytatását, valamint a fügéhez és a szőlőhöz köthető legendákat a Nők Lapja Ezotéria 2019/4. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Balázs-Piri Krisztina

Illusztráció: Getty Images