A brémai muzsikusok. A bronzszobor 1953 óta áll a gyönyörű reneszánsz városháza mellett, és a legenda szerint teljesíti azoknak a kívánságát, akik a legalsó figura, a szamár két mellső lábát megmarkolva fogalmazzák meg a vágyukat. Emiatt a jószágnak ezt a részét egészen fényesre koptatta a sok reménykedő kéz. Ha szeretnénk szerencsét próbálni, inkább a reggeli vagy az esti órákban tegyük, mert napközben általában sorba kell állni, annyi turista nyüzsög a szobor körül.

A „brémai lyuk”. Ha nemcsak mi szeretnénk szerencsére lelni, hanem másokon is szívesen segítenénk, keressük meg a szobortól nem messze, a piactéren található csatornafeledet. Ha pénzt dobunk a fedél nyílásába, megszólal a négy muzsikus valamelyikének hangja: szamárordítás, kutyaugatás, macskanyávogás vagy kakaskukorékolás. A bedobott pénz jótékony célokat szolgál, a nehéz helyzetbe került helybelieket támogatják belőle.

A Roland-szobor: 1404 óta áll a piactéren a magas kőszobor, a város szabadságának és jogainak jelképe.

A Biblia kertje. A lenyűgöző gótikus dóm a mai napig evangélikus templomként szolgál, vasárnap reggel bárki részt vehet az istentiszteleten. Az épület mellett kedves kertet alakítottak ki, amelyet a Bibliában előforduló növényekkel ültettek tele, így a magas, csúcsíves ablakok alatt szőlő fut fel a falra.

Az óvárosban, a dóm körüli kis utcákban gyönyörű régi házak sorakoznak.

A Roselius Múzeumnak otthont adó gótikus házból a keskeny Böttcherstrasse hangulatos házaira nyílik kilátás.

A hajókötélről kapta a nevét a Schnoor negyed, ahol a keskeny homlokzatú, oromzatos kis házakban éttermek, kávézók és üzletek várják a látogatókat.

A város folyóján, a Weseren végighajózva eljuthatunk a kikötőbe, míg a folyóparton sorakozó bódékban, éttermekben és étteremhajókon a helyi fogásokat kóstolhatjuk meg. Ez a hajó holland nevet visel: Pannekoekenschip, azaz Palacsintahajó, de azért más étel is akad a fedélzeten.

Németország egyik legnagyobb rododendron-gyűjteményét ápolják a Botanika nevű botanikuskertben. A nagy üvegházakban más egzotikus növények is akadnak, például ez a rovarevő kancsóka.

Színes fonott strandkosarak sorakoznak nem messze Brémától, az Északi-tenger partján.

A gátakon errefelé mindenhol birkák legelnek: egyfelől természetes alternatíváját jelentik a fűnyírónak, másfelől a patájukkal összetömörítik a gát földjét, így az jobban ellenáll a hullámoknak.

De hová tűnt a víz? Apály idején sétára indulhatunk a watt-tenger akár több kilométer szélesen szárazra került részén.

Szöveg és fotók: Mörk Leonóra