PSZICHÉ: Mondhatjuk egy szeretkezésről, hogy jó vagy rossz?
KRISZTINA: Minden attól függ, elégedettek-e vele a felek. Objektív véleményt megfogalmazni nem hiszem, hogy lehet, hiszen milyen ismérv alapján döntöm el, hogy melyik a jó szex, és melyik a rossz? Az időtartam alapján? Volt olyan kliensem, aki korai ejakulációra panaszkodott, s mint a kérdéseim nyomán kiderült, a 30 percet túl rövidnek érezte. (Viszonyításul: egy átlagos aktus időtartama 5,4 perc!) Amit tehát ő átélt, bőven nevezhetnénk akár késői ejakulációnak is, de ha a partnerének ennél több időre volt szüksége ahhoz, hogy a csúcsra érjen, gondolhatja úgy a férfi , hogy a vártnál hamarabb végzett. És máris bejött egy új szempont, nevezetesen, hogy a szex mindig két embertől függ. Az időtartam tehát nem lehet ismérv. És a gyakoriság? Előfordult, hogy a klienseim közül az egyik arra panaszkodott, ritkán jut idő szeretkezni a párjával. Amikor értetlenkedni kezdtem, hogy ha olyan jó együtt, akkor miért nem keresnek több alkalmat rá, azt válaszolta, hiába akarják, nem tudják hétköznap megoldani. A végén kibökte, hogy ők minimum 4-5 órán keresztül szoktak szeretkezni. Ennyire szubjektív dolog ez! Vagy például nemrégiben járt nálam egy vaginizmusban szenvedő nő. (A vaginizmust jellemzően egy fájdalomélmény váltja ki, s azt követően a hüvely környéki és a medencefenék izmai védekezésül görcsösen összezáródnak, megnehezítve, illetve ellehetetlenítve a közösülést.) Elmondta, hogy új szerelmével már az első alkalommal pokoli fájdalmat élt át. A háttérből az bontakozott ki, hogy a férfi előző partnere egy pornószínésznő volt, aki azt szerette volna, hogy a férfi feleségül vegye, ezért a hatórás munkanapja mellé még a második „műszakot” is bevállalta otthon. Mit vett le ebből a férfi ? Azt, hogy a nő napi több órát forgat, a filmjei alapján úgy tűnt, hogy élvezi is, ezért igyekezett ő is „felnőni a feladathoz”, s férfiasan helytállni. Azt, hogy az új barátnőjének fájdalmas testi tüneteket okozhat a túlzásba vitt „szorgoskodásával”, nem is gondolta. Tehát még az előző partner is beleszólhat a szexuális szokásainkba!
PSZICHÉ: De miért nem beszélgetnek a párok egymással az igényeikről? Ha a számlákról meg a gyereknevelésről tudnak kommunikálni, a szexuális életükről miért nem?
KRISZTINA: Azt szoktam mondani, a hallgatásnál csak egy rosszabb lehet: ha beszélnek a szexről. Sajnos nem tudunk jól kommunikálni erről a témáról, mert egyrészt nincsenek rá megfelelő szavaink, másrészt jellemzően tabuk közt nevelkedünk, ráadásul mindenki kényes arra az illúziójára, hogy ő igenis jó szerető. Ezért van az, hogy bármilyen aprócska kritika halálosan megsebez bennünket. Mert mit mond a nő: „Nekem ez így nem jó.” És mit felel a férfi? „Közel száz lánnyal voltam már, de még egy sem panaszkodott!” És egyből meg van szégyenítve a partnere. Vagy a lány: „Eddig még minden barátomnak nagyobb volt a hímvesszője!” Mire a fi ú valószínűleg szóhoz se jut, és lehet, hogy többé nem lesz a lánnyal erekciója. Előfordul sajnos, hogy olyan bántó mondatok csúsznak ki a szánkon, amelyek mélyen megsebzik a partnerünket. És egy ilyen sértést még a szexterápia sem képes meg nem történtté tenni.
PSZICHÉ: Elárultad, hogy most készülsz felvilágosítókönyvet írni kamaszoknak. Gondolom, az is szerepel a célok között, hogy ők már tudjanak erről a témáról egzaktul, építő jelleggel kommunikálni.
KRISZTINA: Elsősorban az a célom, hogy a fiatalok kellő mennyiségű és minőségű információval kezdhessenek hozzá a szexuális életükhöz. Szeretnék egy sor olyan illúziót és félreértést eloszlatni, amelyeket a serdülők többnyire a médiából vagy a pornófilmekből lesnek el. De a téves nézetek sorát kezdhetjük akár már Freuddal, aki, mint ismeretes, infantilisnek nyilvánította mindazon nőket, akik nem a hüvelyükön, hanem a csiklójukon keresztül jutnak orgazmushoz. Azóta bizonyítást nyert, hogy a nők több mint kilencvenöt százaléka a klitoriszán keresztül képes örömélményhez jutni, míg hüvelyi orgazmust legfeljebb 15-20 százalék él át. Ám a felnőtt (pornó)filmek egyszerűen nem akarnak tudomást venni erről! Ott mintha minden nő hüvelyi orgazmussal élvezne el, földrengésszerű sikolyok kíséretében, többnyire előjáték nélkül. A férfiak azt is elfelejtik, hogy a filmekben nem valódi aktust látnak, hanem színésznők játsszák el a rendező utasításait. Nem kell mondanom, hogy a végeredmény egyre inkább eltávolodik a nők által valóban élvezhető együttlétek valóságától. A szexualitás birodalmával kapcsolatosan ma a fiatalok szinte minden ismeretüket a pornófilmekből szerzik, gyakran már óvodás, kisiskolás korukban rátalálnak az első ilyen képekre, tartalmakra.
…
Az interjú még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Psziché 2019/4. számában olvashatjátok el.
Szöveg: Koronczay Lilla
Fotó: Archív
