„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Maradjunk otthon!
Megvallom, kellemesebb dolgokról szerettem volna írni a Hangolónkban: például a divatról, mely fiatal koromban meglehetősen közel állt hozzám, ráadásul a kuponos lapszámunk is adta volna a keretet ehhez, de aztán a történések valahogy másként hozták. Ezekben az órákban éppen iszonyatos erővel dühöng az 5-ös erősségűről 4-esre „szelídült” Dorian hurrikán a Bahamákon, és vészesen közelít Florida felé. Mi lesz velünk 2050-re? – tesszük fel a kérdést a Nők Lapja Téma rovatunkban, mert az előrejelzések bizony több mint fenyegetőek. Úgy látszik azonban, az égő erdők, az árvizek, sárlavinák, szárazságok sem kellően rémisztőek ahhoz, hogy komolyan vegyük a klímaválságot. Akadnak olykor dicséretes kezdeményezések, mint a műanyagmentes július, de tartok tőle, hogy ez azért kevés lesz az üdvösséghez. És feltehetően a következő ötlet sem menti meg a világot a legrosszabbtól, de azért megosztom önökkel. Mi lenne, ha a műanyagmentes hónap mintájára tartanánk egy „maradjunk otthon” évet? Hogyan jutott ez eszembe? Még a nyári szünet alatt láttam egy híradós bejátszást valamelyik nyugat-európai autópályáról, ahol végeláthatatlan gépkocsiáradat araszolt, vagy éppen állt a dugóban, a hőségtől vibráló levegőben. Hogy mi történt? Semmi különös. Csupán az emberek elindultak A-ból B-be nyaralni. Az autópályák pedig többnyire így néznek ki nyáron. Aki teheti, pánikszerűen menekül valahová, hogy „kipihenje” fáradalmait. Ugyanez van a repülőtereken: félkómás utasok hajnali négykor sorban állva várják, hogy felszállhassanak egy túljegyzett repülőre, mely késve indul, késve érkezik, és köszönjük meg, ha ott tesz le, ahová jegyet váltottunk, és netán még a csomagunk is velünk van. Mármint az a lassan pénztárcaméretűre zsugorított kézipoggyász, amit egyáltalán engedélyeznek felvinni a fedélzetre. Manapság már nem lehet úgy felnézni az égre, hogy az azúrkéket ne szántanák keresztbe-kasul a gépek fehér kondenzcsíkjai. Biztos, hogy jó ez nekünk hosszú távon? Valóban ez kell ahhoz, hogy regenerálódjunk? Tülekedni a reptéren vagy araszolni az autópályán, miközben kamioncsordák sajátítják ki minimum az egyik sávot, mert a jelek szerint ma már csak így lehet árut szállítani? Hová vezet ez? Úgy vélem, az esztelen folyamatok megfékezéséhez az első kicsiny kezdeményezés talán az lehetne, ha nem szuggerálnánk magunkba, hogy mindenáron menni kell, s ha lehetőleg olyan dolgokat vásárolnánk, melyeket nem kell messziről szállítani. Ha megértenénk végre, hogy a jövőnk elsősorban rajtunk, a saját elhatározásunkon múlik… Akkor talán lesz is jövőnk ezen a planétán.
Lazarovits Szilvia vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon, Instagramon, valamint YouTube-on is!
Fotó: Archív, Getty Images
