Az ókorban, ha valakinek mágusra, spirituális tanácsadóra, de legfőképpen asztrológusra volt szüksége, magától értetődött: egy káldeushoz kell fordulnia. A szó eredetileg egy népet jelölt, amely a Perzsa-öbölben, a mai Dél-Irak területén élt, ám a tudósok máig nem tudják, hogy mióta. Rejtély, mikor és hogyan kerültek oda a káldeusok, ahogy a nyelvük, etnikai hovatartozásuk sem világos – szakmai berkekben erről máig komoly viták folynak.

E nép különlegességét az adja, hogy nevük összefonódott az ezotériával, ők maguk pedig mint a spirituális szakemberek nemzetközileg is elismert elitje szerepelnek. Királyok, gazdag nemesek udvarának fényét emelte, ha sikerült szolgálatukba fogadni egy-egy híresebb káldeust, aki spirituális szolgáltatásokkal segítette a nagyurat és családját: értelmezte álmaikat, horoszkópot állított, amuletteket készített nekik. A Biblia is említi őket: amikor a babiloni Nabukodonozor király félelmetes álmot lát, másnap parancsba adja: „hívjanak írástudókat, varázslókat, bűbájosokat és káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az ő álmait.” (Dániel könyve 2.2.)

E felsorolásból is látszik, hogy a káldeus ekkor már nemcsak egy népet, hanem egy ezoterikus hivatást is jelölt. De kik is voltak ők valójában?

Háromszemű, kétszarvú lények

Az első, valóban professzionális csillagászok Mezopotámiában működtek, e tudomány ott született. Lényeges, hogy amikor ókori viszonylatban asztronómiáról (csillagászatról) beszélünk, egyben asztrológiát (sorselemző csillagtudományt) is értünk rajta, mert ez a kettő csak a modern világban vált szét, az ókorban viszont szervesen összetartoztak.

A káldeus és általában a mezopotámiai csillagászok a zikkuratok, azaz lépcsős toronytemplomok tetejéről fürkészték az égboltot. Legalább három, ma is használt vívmány köszönhető nekik: a 60-as számrendszeren alapuló óraperc-másodperc időszámítás, a Naprendszer bolygóinak istenekről való elnevezésre, illetve a hétnapos hét. A káldeusok olyan professzionális szintig vitték a „csillagnézés” művészetét, hogy például az üstökösök ciklusait is kiszámolták – máig érvényes pontossággal. Rejtély, hogy ezeket az ismereteket honnan merítették, ám sokak szerint a káldeusok egy még ősibb fejlett civilizáció örökösei voltak, tudásuk is onnan származott.

Az antik szerzők úgy tartották róluk, hogy bár látszólag „csak” egy dél-mezopotámiai, feltehetően a sumerokkal rokon nép, mégis különlegesek, mert mindannyian magas spirituális képességekkel születnek. Tehát minden káldeus eleve mágusnak születik, így alakult ki a közhiedelem a Mágusok Népéről, akik közt már az újszülöttek is „a csillagok ismerői”.

A titokzatos nép eredetéről számtalan érdekes legenda, elbeszélés, találgatás terjedt az ókorban. A bizánci Szünkellosz szerint Nimródtól származnak, akit Eurázsia számos népe, így a magyarság is ősapjának tart. Itt jegyezzük meg: az ókori források egy része szerint az asztrológia tudományát Nimród találta fel még az özönvíz előtti időkben, és ő volt mindmáig a legnagyobb mestere.

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2019/4. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Magyar Diána

Illusztráció: Getty Images