– Tíz éve a balatonszemesi temetőben éppen egymással szemben álltunk a bátyád koporsójánál. Soha nem felejtem el az arcodat. Mi szinte mindannyian a döbbenettől voltunk lesújtva, a tekintetedben inkább egy tragédia bekövetkeztének roppant fájdalma volt.
– Igen, ez valami egészen furcsa dolog volt. István bátyámról mindenki azt tudta, azt látta, hogy robusztus fizikum, hogy csodálatos sportember, hogy diadalmas hős, de én tudtam, hogy közben sebezhető is.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.