A háziak kedvence, egy hatalmas komondor-puli keverék fogad, kedves fejét rögtön üdvözlésre fordítja, ahogy belépünk a kapun. Az előszobában a régi lócára ülve húzhatunk papucsot, hogy utána belépjünk a jobbra, az utcafrontra nyíló szobába, amit a háziak vendégszobának használnak. Régi gerendából ácsolt ágy, hagyományos szőttesek, sötét tónusú szőnyeg és látható gerendaszerkezet idézi a tisztaszobák hangulatát, olyan, mintha valóban egy régi, sokat megélt épület lelkét őrizné ez a szoba talán egy idős asszonnyal, aki a függöny mögül kukucskál ki az utcafrontra, vajon kik sétálnak odakint.

Borbás Péter, a ház építész tervezője és egyben tulajdonosa elárulja, hogy valóban cél volt, hogy megőrizzenek mindent az egykor itt álló épületből, amely igen régi lehetett, akár 140 éves is. A házat ugyan teljes egészében elbontották, de szinte mindent felhasználtak belőle, a téglákat, a gerendákat, a használható faelemeket. A falak tíz centiméteres pontossággal ugyanoda kerültek, ahol az eredetik álltak, és ugyanúgy négy méter szélességben vonulnak végig a telken, ahogy az egykoriak, ettől támad az az érzésünk, mintha nem is egy új épületben járnánk. A nappali hatalmas, négyméteres tolóajtaja azonban jelzi, hogy mégiscsak egy modern házzal van dolgunk.

…

Cikkünk folytatásában még több hangulatos fotót is láthattok a házról. Keressétek a Nők Lapja Enteriőr legújabb számában!

Szöveg: Rist Lilla

Fotó: Pályi Zsófia