Szexvideók, zaklatási ügyek, drog, milliárdos jachtokon zajló bulik hírei öntötték el a napokban a médiát, olyasféle történetek, amelyek undorral tölthetnek el mindenkit. Szólhat ez a szereplők erkölcsének, az ösztönök fékeveszett elszabadulásának, és annak a célnak is, amelyet a kiszivárogtatással el akarnak érni. Az én undorom ezek egyikének sem szól, más oka van annak, hogy borzongok. Az idén, épp ebben a lapszámban ünnepeljük a Nők Lapja hetvenedik születésnapját, és ebbe a lapszámba született meg az az írásom, amelyben a női szerepek átalakulásáról írok. Sok-sok újságot lapoztam végig a cikk miatt, és szinte minden idősávban találkoztam olyan írásokkal, amelyek a nők ellen elkövetett erőszakkal, szexuális zaklatással foglalkoztak, és azzal, hogy ez a kérdés nem megoldott, az erőszak áldozatait (akik olykor férfi ak, vagy épp ártatlan gyerekek) nem lehet/tudjuk/ akarjuk (?) megvédeni. Most sem arról van szó, hogy a kiszivárogtatott videókban, történetekben valaki az áldozatokat szeretné megóvni, őértük szól, őket védelmezi. Nem! Szó sincs róla, hogy itt valaki végre a gyengébb, a kiszolgáltatottabb mellé állna, és arról sincs szó, hogy a botrány kirobbantója azt szeretné, hogy olyan törvények szülessenek, olyan képzések induljanak, amelyek a rendőrök, a bíróságok és a családvédelemben dolgozók hatékony munkáját segítik. Ne legyenek illúzióink, erről senki nem beszél. Valami egész más történt most. A botrányokat, a szexvideókat, a zaklatási ügyeket „csak” használják valakik a mások ellen folytatott harcukban, egy olyan küzdelemben, amelyben lassan minden megengedhetővé válik. Ebben lettünk eszközként felhasználva! És ezúttal nem véletlenül írtam le ezt a csúnya szenvedő szerkezetet, mert ezzel is érzékeltetni szeretném, hogy mások cselekedeteinek az elszenvedői lettek az ezekben a történetekben szereplő nők. Sőt, az ő nézőpontjuk, az ő olvasatuk valójában nem is lényeges! És ez nem fair.

Úgy volna korrekt, ha a dolgok a helyükre kerülnének, és a botrány botrány volna akkor is, ha épp nincs kampány, ha az, aki a hatalmával visszaél, aki másokat bántalmaz, szexuálisan zaklat bárhol és bármikor, számon kérhető volna. Ha a cél nem az ellenfél lejáratása lenne, hanem az áldozatok megvédése és a törvénytelenség elkövetőjének a megbüntetése. Szeretném hinni, hogy hetven év munkája, írásai hagynak nyomot a nők lelkében is, és végre változik, megfordul valami, a csendes undorból, kiszolgáltatottságból, tehetetlenségből, a szenvedő szerkezetből végre cselekvés válik.

Rist Lilla

A teljes cikket a Nők Lapja 2019/42. és egyben 70. születésnapilap számában olvashatjátok el. A magazin október 15-től kapható az újságosoknál.