– Milyen volt kislánynak lenni a szentgotthárdi otthonban, amely nyitott volt egy felekezet előtt?
– Csodálatos! Különösen azért, mert ez a kislány élénknek, kíváncsinak született. A parókia tulajdonképpen egy társasház volt, sok gyerekkel, amit nagyon élveztem. Szerettem a jövés-menést, a társaságot, figyeltem a felnőtteket. Hatéves voltam, amikor az öcsém született, de gyerekek közt nőttem föl.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.