– Mi mindent csináltál már ma, és mi mindent fogsz még?

– Az első és legfontosabb tevékenységem, amin túl vagyok, hogy a két gyerek eljutott a megfelelő tanintézménybe, és vélhetően mindenkinél ott van a megfelelő felszerelés. Behoztam Sárikát, kapott enni, a nyulunkat ma nem én etetem, de már gondoskodtam róla, hogy ő se maradjon éhen. Gyorsan kitakarítottam a kocsimat, mert most két műsort forgatok párhuzamosan, amelyből az egyik a már a televízióban is látható Újratervezés című doku-reality Stohl Andrással. A forgatások heti több napot is érintenek, így gyakorlatilag hetek óta az autómban élek, tele van ruhákkal. Aztán vártalak téged, és mivel ma nincs forgatásom, a beszélgetésünk után próbálok gyorsan elintézni néhányat a teendőim nagyjából negyven pontból álló listájáról. Délután megyünk Győrbe a férjemmel egy előadásra, és onnan jövünk haza este. Úgyhogy ez a mai halálosan nyugodt napnak tekinthető a többihez képest. Igyekeztünk úgy berendezkedni, hogy azokat a súrlódáskeltő tényezőket, amik egy klasszikus családon belül feszültséget szoktak okozni, a minimálisra csökkentsük. A gyerekek közeli iskolába, óvodába járnak, nem ülünk velük a dugóban másfél órát reggelente. A stúdiót is úgy alakítottuk ki, hogy ez a második otthonunk, itt gyűlik össze a család, apa dolgozik, sokszor én is innen intézem a feladataimat, a gyerekeknek van saját szobájuk, nem kell azon aggódni, hogy valaki tovább maradt bent a munkahelyén, és miért nem ér már haza. Nálunk nincs két egyforma nap, a gyerekek is ehhez szoktak. Az életritmusunk valószínűleg sokkal zaklatottabb, mint egy átlagos családé, de azért próbálok arra figyelni, hogy bárhol járunk, legyenek a helyszíntől független rituáléink. És ezt az egészet segít működtetni egy csomó ember, akik az életünk részei, családtagok, munkatársak. Ez a mi világunk.