Az utógondozói ellátás a gyermekvédelmi szakellátás keretein belül működik, amit a tizennyolcadik életévét betöltött, gyermekvédelmi gondozásból nagykorúvá váló fiatal igényelhet a gyámhivatalnál. Ezt a jogosultak kb. harmada veszi igénybe. Az utógondozás az ellátórendszerről való leválást célozza meg, amit a szakemberek rövid, közép- és hosszú távú célokra kötött megállapodással segítenek elő. Rövid távú cél, hogy partneri viszony alakuljon ki a segítő és a kliens között, a fiatal meg tudja fogalmazni a céljait, megtanuljon a jövedelmével gazdálkodni, hivatalos ügyet intézni, háztartást vezetni, hiszen a gyermekvédelmi szakellátásban mindent készen kapott.

Önbizalomhiány a szocializációból

„A jelenlegi jogszabály értelmében az ellátott nettó jövedelme nem haladhatja meg a nyugdíjminimum háromszorosát, ami 85 ezer forint, de a teljes munkaidős minimálbér összege magasabb, ezért biztatjuk őket, hogy tanuljanak tovább – magyarázza Riegler Mária, a Kőér Utógondozó és Gyermekotthoni Központ intézményvezetője. – A kétéves, szakmát adó OKJ-s tanfolyam a leghatékonyabb, mert a fiataloknak beláthatatlannak tűnik egy ennél hosszabb képzés. Ez a közoktatásban eltöltött, általában kudarcokkal teli idő számlájára is írható. Az is fontos, hogy megtanuljanak állást keresni, telefonálni, mások előtt beszélni, de ez sziszifuszi munka, mert sokszor nincs önbizalmuk, bizonytalanok magukban, a lehetőségeikben, ami a közösségen belül szorongást, feszültséget indukál. A házon belüli agresszió, verekedés az utógondozói ellátás megszüntetésével járhat, a szenvedélybetegség viszont nem kizáró ok, de ilyenkor az együttműködés alapja a függőség kezelése. Ha azt mondjuk, ne drogozz, ne keveredj rossz társaságba, nem használ, hatékonyabb, ha más jövőképet vázolunk föl nekik. Volt egy egyetemista lányunk, aki a párja révén szerhasználó társaságba keveredett. Neki az segített, hogy rábeszéltük, lakjon kollégiumban, hogy az élethelyzetének megfelelő kortárs közösségben legyen, de nem ment könnyen, többször megszökött. Az önbizalomhiány elől menekült, mert úgy érezte, nincs miről beszélnie a szobatársaival, lenézik, mert ő máshogyan szocializálódott. Meg kell találnunk, miben tehetségesek, és segíteni, hogy elhiggyék: ők abban tényleg jók. A tehetség itt nem azt jelenti, hogy olimpiai bajnok vagy színész lesz belőle, hanem hogy a hétköznapi eredményeit sikerként élje meg. Ha például jó a vizuális érzéke, rábízzuk az aktuális PPT készítését, ha tud egy jó boltot, biztatjuk, hogy merje másnak is ajánlani. Az önbizalomhiány sokszor a közösségi szocializáció következménye: ha valaki nem családban, hanem gyermekotthonban nő fel, kevésbé éli meg az egyediségét, szorong. A másik probléma, ha valakit élete során számára érzelmileg fontos személyek elutasítottak, megélte a családból való kikerülést. Ha a szakellátáson belül sokszor váltott gondozási helyet, akkor is magában keresi a hibát. Az utógondozói ellátás lényege, hogy a fiatal elfogadja a közösségről való leválást, mert csak egyénként lehet sikeres. Ebben segíthet a művészet is: egy fiú, aki sokszor váltott munkát, iskolát, mert semmi sem sikerült neki, a rappelésben élte ki a kreativitását, aminek segítségével túllépett a holtponton; most közösségszervezőnek tanul. De volt, akinek egy hagyományőrző egyesület adott olyan sikerélményeket, amitől pluszenergiát kapott céljai eléréséhez.”

Költözés egyik családtól a másikig

Tamás tizennyolc éves, egy hónapja lakik egy tizenkét fős pesti utógondozói lakásotthonban, és péknek tanul Velencén egy autistáknak és SNI-seknek fenntartott szakiskolában, mert viselkedés- és magatartászavarral küzd. „Bicikliszerelő akartam lenni, de nem indult képzés, így lettem pék, mert kenyér mindig kell, szeretek sütni…”

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Psziché 2019/5. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Hufnágel Gabriella

Illusztráció: Getty Images