– Jékely Zoltán összes verseinek végén találtam egy befejezetlen szonettet, a címe: Szonett-töredék Gergővel. Ez a Gergő, gondolom, te vagy.

– Igen, én. Éppen gitározni tanultam, sőt a lanttal is kacérkodtam, és a nagyapám azt találta ki, hogy írjak a kedvenc zeneszerzői nevével egy szonettet. Lelkesen javítgatta, és én újra meg újra megpróbálkoztam a versfaragással. Sajnos befejezni már nem tudtuk, mert közben meghalt. Végtelenül élveztem a vele töltött tizenhat évet. Sokat horgásztunk, ő folyton mesélt, amikor meg kamaszodtam, nőkről sztorizott. Jó humorú, derűs, szabad szellemű ember volt.