Akik kiestek a jelenből – Híres időutazás-mítoszok a történelemből

A mitológiai történetekből kiderül: az időutazás egyáltalán nem a modern sci-fi -írók találmánya. Inkább úgy tűnik, hogy az emberiség mindig is ismerte ezt a ma még nagyon rejtélyes jelenséget. Magyar Diána írása.

Az időutazás ma még a legnagyobb tudományos kihívások közé tartozik. A fizikusok egy része úgy véli, küszöbén állunk a megvalósulásának, mások tagadják a lehetőségét. Ősi történetek, legendák azonban egyértelműen bizonyítják: az emberiség mindig is ismerte a jelenséget, tudott olyanokról, akik hirtelen kiestek saját jelenükből, és egy teljesen más korban találták magukat.

A bizánci Hétalvók legendája

Az egyik leghíresebb példa a Hétalvók története. A számtalan változatban ismert legenda lényege a következő: Diocletianus római császár idején, a Kr. u. 3. században élt hét jó barát Bizáncban. Ismerősök, testvérek és unokatestvérek voltak, mindannyian nemesi származású, művelt férfiak és keresztények. Ez utóbbi azonban életveszélybe sodorta őket. A császár ugyanis elrendelte, ha valakit kereszténységgel gyanúsítanak, áldozzon nyilvánosan a pogány isteneknek, és tagadja meg Krisztust, ám ha ezt nem hajlandó megtenni, vadállatok elé kell vetni az arénában.

A hét barát megfogadta, hogy soha nem tagadják meg hitüket, de nem is óhajtották az oroszlánok gyomrában végezni. Inkább elmenekültek a hegyekbe, és az üldöztetés elől a legsűrűbb rengetegbe vették be magukat. Estére elfáradtak, így megörültek, hogy találtak egy tágas barlangot. Lepakolták a holmijukat, és mély álomba merültek.

Reggel ébredés után visszamentek Bizáncba vásárolni pár dolgot a bujkáláshoz, és üzenni a családjuknak, hogy élnek, és a hegyekben vannak. Csakhogy már a városkapunál rájöttek, valami nincs rendjén. A kapunál a jól ismert pogány istenszobrok helyett Krisztus szobrai álltak, megváltoztak a szentélyek is, kupolájukat a tiltott kereszt díszítette. A piacon nem akarták a pénzüket elfogadni az árusok, mondván, Diocletianus pénze rég nincs forgalomban. A járókelők kinevették őket a római tógájuk miatt, a gyerekek kacagtak a hajviseletükön, és ujjal mutogattak rájuk.

A hét fiatalember azonban akkor döbbent meg igazán, amikor fel akarták keresni a családjukat. Kiderült, senki se tud róluk, a házuk helyén pedig romok vagy teljesen más épületek voltak…

A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2020/1. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Magyar Diána

Illusztráció: Getty Images