Árgus szemmel figyeltem, mennyire boldog, de nem láttam. Gizi néni makacsul tartotta magát ahhoz, hogy nagyon. Gyorsbüfés fagylaltot evett csokisziruppal, egy koszos Váci utcai padon. A nap a magas pesti bérházak között ráragyogott, ő lehunyta a szemét, és visszaragyogott rá. Lehet, hogy tényleg boldog volt.

Gizi nénit a Nagyi hagyta rám. Idősebb volt a Nagyinál (hat és háromnegyed évvel), feszélyezte is a helyzet, hogy nem az ő unokája fagylaltoztatja a Nagyit, ahogy annak idején egyeztették a közös cukrászdázásokon. Talán rendes cukrászdába kellett volna vinni! – tűnődtem. A Zserbóba. A kilencven feletti korosztály a boldog békeidőkben kezdett fagyizni. Vagy az korábban volt?

Gizi néni félreértette a kérdést. Tán azt hihette, arra vagyok kíváncsi, mikor volt életében a legboldogabb. Elégedetten nyelt egyet, és azt felelte: most. Ma van életem legboldogabb napja, ismételte meg újra hunyorogva. Tekintettel a sebekre az ínyén, a járókeretre és a hallókészülékére (amit nem hordott), kissé hitetlenkedve és jó hangosan kérdeztem vissza: biztos, hogy nem volt boldogabb a több mint kilencven év alatt? Biztosítottam róla, hogy nem sértődöm meg, ha esetleg lánykori báljait boldogabb napként tartja számon. Amikor Gizi néni nyitótáncos volt! Vagy amikor Bandi bácsi, a férje, ha negyvenhét kilósan is, de előkeveredett a Gulagról. Esetleg amikor hatvanháromban – elsőként a gangon – hazacipelték az ólomsúlyú televíziót. Összetöpörödött állát magasra emelte: ma vagyok nagyon boldog.

Angliában egy kutatócsoport bonyolult kalkulációkkal kiszámította, hogy az év legboldogabb napja június huszonharmadikára esik. Ebben szerepet játszik az időjárás, a multicégek szabadságolási szokásai, a napfényes órák száma, és még egy sor feltétel, amelyeknek a gondviselés különös kegye folytán egybe kell esniük ahhoz, hogy boldog legyen végre a 21. század túlhajszolt gyermeke. Gizi nénire mindez nem volt érvényes, ő az év bármely napján képes volt boldogságban sütkérezni a padon. Hosszú élete során (több mint száz évig élt) megtanulta, a boldogság sokkal inkább döntés, mint a körülmények kedvező egybeesésének bonyolult logisztikai kérdése.

Ő jutott eszembe a minap, amikor megpillantottam a Facebookon azokat a táblákat, amelyekkel a Szigethalmi Idősek Otthona lakói üzentek a fiatalabbaknak. Pali bácsi (79) azt üzeni mindenkinek: „Dolgozzatok, csajozzatok!” Teri néni (85): „Kevesebb munka, több élet!” Franciska néni (73): „Legyetek szerelmesek, az olyan jó!” Julika néni (90): „Mindent bele, fiatalok! Hosszú az út!”

Vass Virág

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2020/4. számában jelent meg. A magazin január 22-től kapható az újságosoknál.