Egy 21. századi alkimista életútja – Interjú Kovács-Magyar Andrással

Kovács-Magyar András reneszánsz ember. Nagy formátumú férfi: egyszerre alternatív mozgásterapeuta, gyógyító, radiesztéta, író és feltaláló, aki a gyógyításai során, ha szükséges, segítségül hívja a szellemvilágot. Izing Klára interjúja.

Ha valakiről, hát interjúalanyunkról elmondható, hogy a 21. század alkimistája. A középkor alkimistái közönséges fémből aranyat kívántak előállítani, illetve örök életet, örök fiatalságot adó elixírt akartak feltalálni. Ám tudni kell, hogy az alkímiánál a metafizika szempontjából a lélek megtisztításának, felemelésének folyamata a cél. Kovács-Magyar András olyan kvantumfizikai számítógépet fejlesztett ki, amely megmutatja, hogy milyen lelki problémákkal küszködünk, és annak milyen testi következményei vannak. A gondok felszámolására olyan elixíreket állított elő, amelyek alternatív megoldást kínálnak. Vajon milyen életút vezetett idáig?

– Nem nevezném magam ezoterikus embernek, mert villamosmérnökként szilárdan állok a realitások talaján. Már fiatal koromban érdekeltek a láthatatlan világgal kapcsolatos jelenségek, és kutattam azokat a dolgokat, amelyekre nem volt racionális magyarázat.

– Mi volt az első nem e világi élménye?

– Az első természetfeletti élményemet kilencéves koromban éltem át. Nagyanyám egy tragikus autóbalesetben életét vesztette mellettem, mint később rádöbbentem, kiléptem a testemből én is. Lepergett előttem a kilenc földi évem rövidfilmje, amit a szférák zenéjével aláfestett, mennyei fénnyel való találkozásom követett. Fényalakban jelent meg Istenanyánk gyönyörű hölgy alakot öltve, aki oltalmazott, és visszahozott a földi valóságba.

– Hogyan lépett a gyógyítás útjára?

– Huszonéves koromban a gyümölcsösömben munkálkodtam, amikor a ládák emelgetése közben megroppant a derekam. A problémával felkerestem egy orvos barátomat, aki széttárta a karját, és közölte, a fájdalomcsillapító injekción kívül mást nem tud tenni értem. Ezután mentem el egy csontkovácshoz, aki néhány mozdulatsort végzett rajtam, amitől egyszeriben jól lettem. Ennek hatására elkezdtem a módszert tanulni. Ekkoriban érkezett Magyarországra egy japán szakember, akitől a csontkovácsoláshoz nagyon hasonló manuálterápiát sajátítottam el. E két módszert kombináltam. Például egy csigolyát nem helyére rakok, hanem lazítást követően, egy speciális kimozdítással megteremtem annak az esélyét, hogy a helyére kerüljön.

– Mi volt a következő tudás, amit elsajátított?

– Egy angol hölgytől tanultam meg az érintésterápiát. Ezzel a módszerrel régi emlékeket lehet feloldani, félelmeket felszámolni. Például volt egy páciensem, akinek végigsimítottam a testét, de a térde fölött megállt a kezem. A hölgy sírva fakadt, és kiszaladt a szobából. Később elmesélte, amikor a kezem megállt egy pillanatra, egy gyermekkori trauma emlékei törtek elő a lelkéből. Ötéves volt, a szomszéd kisfiúval játszottak a baromfiudvarban, ahol őt kislányként megtámadta egy kakas. A kisfiú nem védte meg, hanem elszaladt. A hölgy problémájának vélhetően – miszerint nem tudott párkapcsolatot kialakítani – ez a gyermekkori trauma volt az egyik oka. Ugyanis ekkor rögződött benne, hogy a férfiak gyávák, cserbenhagyják a nőket. Mindezt együtt újragondoltuk, és a hölgy a nyomasztó emlékektől megszabadultan, ma már házasságban él.

Az interjú még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2020/1. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Izing Klára

Fotó: Németh Gabriella