KORONCZAY LILLA: „Az, hogy az emberek milyen szavakat használnak önmaguk jellemzésére, hogyan írják le életük fordulatait, miként beszélnek tapasztalataikról, önnön képességeikről, lehetőségeikről, a jövőről – eldönti sorsukat” – olvastam nemrég. Egyetértetek a megállapítással?
KAPITÁNY-FÖVÉNY MÁTÉ: Kétségtelen, hogy a nyelvhasználatnak életformáló hatásai lehetnek. Éppen most folytatunk a munkatársaimmal a Semmelweis Egyetemen egy kutatást arról, fel lehet-e ismerni a depressziót az írott nyelvhasználatból. Voltak már hasonló kísérletek, például megpróbáltak öngyilkossági szándékot bejósolni Facebook-bejegyzésekből vagy depressziót egy szövegkörnyezetből. Mi jelenleg egy pszicholingvisztikai szűrőtesztet állítunk össze, amely a későbbiekben akár egy automatizált nyelvelemző szoftver alapjául is szolgálhat. Korábban Kézdi Balázs pécsi pszichológus emelte ki, hogy a depresszióban szenvedő embereknél gyakrabban fordul elő a tagadó forma, amit ő negatív kódnak nevezett. De hasonló jel lehet az ismétlődő múltidejűség vagy az énre utalás túlsúlya is.
