Földünk szinte minden táján, de főleg Óceániában és a trópusi Amerikában találhatók ősi megalitikus kőajtók, szabadon, látszólag „csak úgy” a tájban. Vajon mi értelme lehet egy ajtónak, amely sehová se nyílik? Kik építették ezeket, és milyen elgondolásból? Magyar Diána írása.

A semmibe nyíló „vakajtók” a régészet egyik legnagyobb rejtélyét jelentik. A tudósok máig nem képesek rá magyarázatot adni, mi lehetett a funkciójuk, sőt gyakran azt sem, kik és mikor építették őket. Pedig Földünk számtalan helyén találkozni velük Észak- Európától Indiáig, Máltától Dél-Afrikáig. A legszebbek, legnagyobbak a csendes-óceáni térségben, Óceánia szigetein és Dél-Amerika partvidékén találhatók.

De vajon miért építene bárki a tájba egy szabadon álló ajtót, amely mögött nincs szoba, épület, semmi, csak maga a táj folytatódik? Erre még senki nem tudott elfogadható választ adni. Ami viszont tény, a különös ajtóknak több típusa van, az egyik például sziklafalba van építve, így valóban „vak”. Nincs nyílása, csak egy ajtókeret a kőfalon, mélyedéssel. A legjellemzőbb viszont az, ami tényleg a természeti környezetben áll, tengerparton, sivatagban, hegytetőn, őserdőben vagy „csak úgy”, az út szélén. Ezt a fajtát általában három nagy kőtömb alkotja: két „kapufélfa” és egy vízszintesen rájuk fektetett „szemöldökfa”, ezért trilithonnak (hármaskő) hívják őket.

Egyiptomi stílusú ajtó egy perui szakadékban

A kőkapuk rejtélyét fokozza, hogy láthatóan nem emberméretre tervezték őket. Ahhoz ugyanis, hogy tényleg ajtóként használjuk ezeket, négy-öt, olykor nyolc-tíz méteres óriásoknak kellene lennünk. A trilithon ajtók tömbjei ráadásul kötőanyag nélkül illeszkednek egymáshoz, élük olyan precíz, amit napjainkban legfeljebb lézereszközökkel tudnánk elérni. De kik és hogyan alkothatták ezeket évezredekkel korábban, amikor az emberiség elvileg csak primitív kőeszközökkel rendelkezett?

Mivel ezek az építmények teljesen értelmetlennek tűnnek, a tudósok szerint kultikus szerepük volt valamilyen ősi rítusban vagy varázslatban. Való igaz, hogy Óceániában, Peruban és Bolíviában is a kőkapukról a legendák úgy tudják: ezeken át a mitikus korok mágusai utaztak az istenek birodalmába és vissza a Földre. Ez úgy történt, hogy csak beléptek az ajtó alá, és ott hirtelen eltűntek, ugyanabban a pillanatban pedig megjelentek a kívánt célban.

Az egyik leghíresebb a perui Naupa Iglesia sziklakapuja. Elhelyezkedése is meghökkenti a turistákat, mivel egy szakadékban nem szoktunk egy kőfalban álló ajtóra számítani. Ősidők óta ez az inka sámánok szent helye, ahol titkos rítusokat tartanak. A kőajtó stílusa is különös, sokakat a perzsa vagy egyiptomi építészetre emlékeztet. Naupa Iglesia így akár bizonyíték lehet a kulturális kapcsolatra az Ó- és az Újvilág között.

A kapu a chakanát, az inka művészet legszentebb jelképét, a lépcsős keresztet ábrázolja. Hitük szerint a chakana az univerzum teremtő rezgéseit közvetíti, így az élet virágának dél-amerikai megfelelője lehet. Nem biztos ugyanakkor, hogy Naupa Iglesiát az inkák építették, mert az itt élők mondái szerint őseik e szent helyet már itt találták, amikor Peruba érkeztek. Szerintük ezt egy előző emberiség alkotta, akik egy tőlük nyugatra, a Csendes-óceánban fekvő édeni szigetről vándoroltak be Peruba, miután hazájukat elnyelte a tenger.

A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2020/1. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Magyar Diána

Nyitókép: Getty Images