Vaskalapos ellenőrök: bírság korty víz, kakaós csiga vagy kiflicsücsök miatt. A konkrét címet a múlt heti sajtóból vettem, az alatta tárgyalt hír azonban évente legalább egyszer előkerül valahol. Évről évre rácsodálkozunk, hogy Budapest, Miskolc és Debrecen tömegközlekedési járatain büntetés jár az evés-ivásért. Múlt héten éppen egy újságíró háborodott fel azon, hogy háromezer forintra büntették Debrecenben, amiért a villamoson ivott egy korty ásványvizet.
Mindig lenyűgöz, mennyi érzelmet lehet csempészni egyetlen címbe. A vaskalapos, a korty víz meg a kiflinek a csücske egy mondatban, és máris látom magam előtt a kis gyufaárus lányt, ahogy könyörög a szőrös szívű ellenőrnek. Ne vicceljen már, ellenőr úr, hogy eshet ugyanolyan elbírálás alá, aki iszik egy korty vizet a buszon azzal, aki ott fogyaszt el egy teljes adag paradicsomos káposztát? És nyolcezer forint egyetlen kiflicsücsökért, amikor a lakosság majdnem fele a létminimum alatt él? Különben is, Bécsben csak figyelmeztetnek ugyanezért, de hát hol vagyunk mi Bécstől! Persze hogy láttam a pirossal áthúzott hamburgert a vezetőfülke falán, de hát ez nem hamburger a kezemben, csókolom, hanem gyros.
Az újságíró esete a hír szerint felháborította a közvéleményt, s már szerveződik a vízivási engedetlenségi mozgalom a Facebookon Igyunk vizet a BKV!-n címmel. És egy horrorsztori: az ellenőrt egy másik esetben az sem hatotta meg, hogy az utas azért itta azt a korty vizet, mert éppen a szájsebészetre tartott. Rossz a szabályozás, az ellenőrök nem mérlegelnek, és megalázó helyzetbe hozzák az utast, többnyire ezek a főbb kritikák.
Nekem meg ezek után be kell vallanom, hogy minden létező szabály közül a BKV evést-ivást tiltása az egyik legnagyobb kedvencem. Ugyanis ez éppen olyan előírás, ami tisztán mutatja, a harmonikus együttéléshez miért van szükség szabályokra. Nehéz vitatni az alapállást, miszerint nem szerencsés kis térben összezárva, mozgó járművön ételt-italt fogyasztani. És persze kisebb kellemetlenség, ha egy utastárs vize borul rám, mint a vodkája, és a szagos ételt fogyasztó koma mellett ülni kínosabb, mint amikor a szomszéd salátát eszik, de ebben a szabályban éppen az a jó, hogy különösebb erőfeszítés nélkül könnyű betartani, és még értelme is van.
Ehhez képest a tömegközlekedők számára alapélmény, hogy valaki mindig eszik a buszon. És ha rákérdeznénk, mindenkinek meglenne a maga indoka, miért teszi. És az ellenőrtől várná, hogy mérlegeljen, vegye számba a speciális körülményeket, miért volt abban az adott pillanatban tulajdonképpen életmentő az a croissant. Miközben valójában csak új istenségünk, a fogyasztás szelleme duruzsolja azt szünet nélkül a fülünkbe, hogy az étkezéssel kapcsolatos illemszabályok ósdiak, s hogy enni, inni bárhol lehet, sőt kell. Közben pedig látványpékségeket telepítenek a metrómegállókba.
Szöveg: Oravecz Éva Csilla
