Ősidők óta tudjuk: vannak helyek Földünkön, amelyek mások, mint a többi, „normális” hely. A régiek ezeket szent vagy tiltott övezeteknek, tabunak tekintették. Hitük szerint itt isteni vagy démoni világokba lehet átkerülni, így e helyek mindenképpen veszélyesek a halandók számára. Erről szól a Bibliában Jákob jelenése, aki a sivatagban lefekszik aludni. Felébredve azt látja, megnyílt felette az ég, és egy óriási létra vezet fel a mennyországba, amelyen angyalok járnak fel és alá. „Milyen félelmetes hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja!” (Móz1.28.17.)

Ez az egyik legrégibb leírása egy más világra nyíló kapunak. Jákob élménye pedig tökéletes összhangban áll a modern fizika kutatásaival, melyek szerint a miénk csak az egyik valóság a számtalan közül. De vajon milyenek ezek a „másféle” világok? Tényleg van köztük mennyország és pokol? Kik élnek ott, milyen lények? Igaz, hogy halálunk után mi is ezekben az alternatív valóságokba kerülünk? És vajon eljut majd oda a tudományunk, hogy szabadon közlekedhetünk ezekben a világokban, bejárhatjuk, megismerhetjük őket?

Virágból nyíló világok

Nem túlzás kijelenteni: a multiverzum – azaz a sokféle világból álló univerzum – felfedezése az előttünk álló legnagyobb tudományos kihívás. Azt nem tudjuk, mikor fog ez megtörténni, van, aki szerint még bőven a mi életünkben, tíz-húsz éven belül, mások úgy vélik, legfeljebb az unokáink fogják élvezni a különféle világok közti utazgatást. Csak az biztos, hogy ha ez bekövetkezik, körülbelül akkora jelentősége lesz, mint annak idején Amerika felfedezése vagy az első űrutazás.

Ezúttal is olyasmit fognak tudósaink felfedezni, amivel a mitológia és a spirituális tanítások rég tisztában voltak. A 20. században elsőként Hugh Everett amerikai fizikus vetette fel 1957-ben, hogy vannak alternatív világok, amelyek sokban hasonlítanak a miénkhez, de van, amiben mások. Így például szerinte valahol létezhet olyan Föld, ahol a Római Birodalom nem omlott össze az ókor végén, hanem a 21. században is római császárok uralkodnak. Everett terjesztette el a multiverzum fogalmát, szerinte a világmindenség sokféle dimenzióból, alternatív valóságokból áll.

Az elképzelés azonban nem modern kori ötlet. Már az ógörög filozófus, Anaxagorasz is azt hirdette a Kr. e. 5. században: létezhetnek más világok, amelyek csak részben hasonlítanak a miénkhez. Egy töredékében ezt írja: „…az embereknek népes városaik és megművelt földjeik vannak, éppúgy, mint nálunk, meg Napjuk is van, meg Holdjuk, meg minden egyéb, mint nálunk.” Keleten, a buddhista misztikában szintén megjelenik ez az elképzelés. Számos iratban említik, hogy az univerzum „virágban nyíló világ”-ok végtelen láncolata. Eszerint úgy lehet elképzelni a világmindenséget, hogy egy tavon ring egy lótuszvirág, amelynek a kelyhében van egy belső, rejtett tó, de abban szintén ring egy lótusz, annak is van a kelyhében egy újabb tó, azon is lebeg egy lótusz, benne egy tóval – és így tovább, a végtelenségig.

…

A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2020/1. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Magyar Diána

Nyitókép: Getty Images