Cicciolina születési képletében a Plutó – amely a politika és a pornográfia jelölője is – erősen áll. Ami utalás arra is, hogy interjúalanyunkat nemcsak érdekli az ezotéria, hanem a nem evilági élmények a hétköznapjai részét képezik.

– Készítettek már neked személyre szóló horoszkópot?

– Nem, viszont imádok ezotériával foglalkozni. A nővérem, Staller Valika profi módon ért a számmisztikához. Hiszek az asztrológiában, abban, hogy aki a születési horoszkópja alapján éli az életét, az a saját útját járja. Nem voltam tisztában azzal, hogy mi az én életfeladatom, de amit csináltam, azt élveztem, vagyis nekem ez lehetett megírva a sors könyvében.

– Mivel a Plútó a politikát is jelenti, arra lehet következtetni, hogy amikor elhagytad Magyarországot, annak politikai oka lehetett.

– Ez tévedés. Két dolog miatt utaztam Olaszországba. Egyrészt menekültem az iszonyatos szegénység elől, amiben itthon éltem, másrészt kíváncsi voltam, hogy Magyarországon kívül milyen a világ, hogyan élnek nyugaton az emberek.

– Hogy tudtál útlevelet szerezni a kommunista rendszerben nyugatra?

– Nagyon nehezen. Apukámnak kellett engedélyt kérnie, aki a belügyminisztériumban dolgozott tisztviselőként.

– Disszidáltál?

– Nem, férjhez mentem egy olasz férfihoz.

– A Szaturnusz és a Vénusz együttállása világosan mutatja, hogy szegénységben nőttél fel.

– Olyan szegény volt a családunk, mint a templom egere. Emlékszem, az egyik karácsonyunkon anyukám sírt, mert nem volt annyi pénze, hogy vegyen tíz deka szaloncukrot. Ismertünk egy grófkisasszonyt, aki azt mondta Anyunak: Ilike, ne sírj, adok pénzt, vegyél szaloncukrot, narancsot és fügét a gyerekeidnek.

-Olaszországban sikerült gazdag férjre szert tenned?

– Csak később derült ki, hogy ugyanolyan, sőt talán még szegényebb férfihez mentem feleségül, mint amiben én éltem. A férjem huszonöt évvel volt idősebb nálam. A lakásában nem volt fürdőszoba, tévé, hűtőszekrény. Annyira szegények voltunk, hogy hetente csak egyszer került hús az asztalunkra, különben csak levest és tésztát ettünk. Milánóban éltünk, és én elkezdtem modellként dolgozni. Nagyon jól ment, sokat foglalkoztattak. Egymást követték a divatbemutatók és a divatlapokban a fotózások. Egyre jobban kerestem, a férjem lakását felújíttattam, és mindennel felszereltem. Közben rájöttem arra, hogy köztünk az ellentétek kibékíthetetlenek. Nem akartam az időmet fecsérelni, ezért a szakítás mellett döntöttem. Salvatore úgy egyezett bele, ha én fizetem a válás költségeit is. Végül egyetlen palacsintasütővel távoztam a közös életünkből, és kezdtem újat Rómában.

– Hogyan alakult az új élet az olasz fővárosban?

– Milánó a divatvilág fővárosa, ott csak modell lehet az ember. Róma viszont a filmes fővárosnak számít, így elkerülhetetlen lett, hogy filmezzek. Imádtam modellkedni, és sok pénzt kerestem vele. De a filmmel még többet.

– Milyen szerepeket kaptál?

– Kezdetben nagy filmekben játszottam kisebb szerepeket. Aztán beindult a karrierem, mert egymás után kaptam a nagyobb lehetőségeket. Dolgoztam az olasz nemzeti 1-es és 2-es tévécsatornánál, beszélgetős műsoroktól a showműsorokig sok produkcióban vettem részt. A mai napig élénken emlékszem arra a hétrészes sorozatra, amelynek én voltam a főszereplője: ismert emberekkel beszélgettem, énekeltem és táncoltam. Enzo Trapani híres rendező volt, aki különösen szeretett engem. Megjósolta, hogy nagy sztár leszek. Az egyik filmjében főszerepet játszottam. A bemutató után furcsa dolgok történtek. Az egyik szereplő agyonlőtte magát, egy másik színészt holtan találták az ágyában, míg a harmadik szintén öngyilkos lett. Úgy éreztem, hogy ezen a filmen átok ül.

– A születési horoszkópodban kiemelt a Mérleg jegye, amiből arra lehet következtetni, mindennél fontosabb, hogy híres legyél.

– Ez így van, talán ezért is mondtam igent a pornófilmekre…

…

Az interjú még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2020/1. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Izing Klára

Fotó: családi archívum