Nem állunk jól női parlamenti képviselőkből. A nők Magyarországon általános és teljes körű választójogot 1945-ben kaptak, ettől kezdve arányuk a parlamenti képviselők között 1980-ig folyamatosan nőtt – ekkor a csaknem egyharmados részaránnyal az élen járó skandináv államok hasonló mutatóival vetekedett. A nők arányának mérséklődése a parlamenti képviselők között már 1985-ben, a rendszerváltást megelőzően, a választási rendszer korszerűsítésével megkezdődött. Ezt követően csökkent a nők aránya, de Magyarország e téren még így is a világ élvonalába tartozó országok között szerepelt. Az elmúlt 30 évben azonban ez az arány 10% körül stagnál.
Azt gondolnánk, ha a számuk azóta nem is, de a velük való szexista bánásmód nagyon megváltozott. Milyen előítéletekkel kellett megküzdenie a női parlamenti képviselőknek 1991-ben? A következő interjúk, amelyeket az író az önfeloszlató parlamenti ülés szüneteiben készített, ma már nem készülhetnének el, végigolvasva őket azonban mégis ismerős érzések támadhatnak bennünk.
Mi számított 30 évvel ezelőtt nőügynek? Milyen előítéletekkel kellett megküzdenie a női parlamenti képviselőknek 1991-ben? Azt gondolnánk, rengeteg minden változott azóta - ami persze igaz, hiszen ma már senkinek sem jutna eszébe feltenni olyan kérdést egy parlamenti képviselőnek, hogy csak azért, mert nő, érzékenyült-e el vagy éppen gurult-e dühbe parlamenti ülésen. (Vagy legalábbis remélhetőleg senki sem merne ilyet kérdezni.) Tanulságos interjúk 1991-ből.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Ízelítő a cikk tartalmából
Mi számított nőügynek 1991-ben?
A női képviselőknek nem tetszett, hogy sztereotipizálják őket.
Már akkor is fontosnak tartották, hogy a nő választhasson: család, karrier vagy mindkettő.
