Az érzékeken kívüli észlelés (ESP) fantasztikus sajátossága, hogy nemcsak érzékszerv nem vesz részt benne, hanem az ingert kibocsátó forrás sincs jelen az anyagi valóságban. Azaz: valaki például a tenger zúgását hallja, noha egyáltalán nem a tengerparton sétál. Citromízt érez, pedig nincs citrom a nyelvén, sőt még a közelben sem; virágillat csapja meg orrát, és egyáltalán nincs a környéken semmiféle virág…
Energiatestek és láthatatlan érzékszervek
Vajon mi történik ilyenkor bennünk? Honnét származnak ezek az ingerek, ha egyszer mégiscsak kiváltanak valakiben egy bizonyos érzetet? A Duke Egyetem professzorát, Joseph B. Rhine-t a paranormális képességeken belül is az ESP, és azon belül pedig a szokatlan, rendkívüli érzékelési formák foglalkoztatták.
Feleségével, Louisával Rhine több ezer esettanulmányt vizsgált meg az 1930-as években, és arra jutott: tévúton jár a nyugati tudomány, amikor úgy véli, csakis a biológiailag megfogható szerveink állnak rendelkezésre az érzékeléshez. Rhineék a keleti filozófiáknak adtak igazat, amelyek azt tanítják: az ember nem pusztán az anyagi testéből áll, mivel ez csak a legkülső, legdurvább „rétege”. A tükörben látható testünket valójában rezgések, energiák, hullámok vezérlik, irányítják, és valószínűleg ezek is külön szervrendszereket alkotnak, láthatatlan érhálózattal, anyagfeletti szervekkel – és ezek lehetnek felelősek a hatodik érzékért is.
Kutatásaik során Rhine-ék rájöttek, hogy az ESP-nek végtelen sok formája van. Szerintük ezek a legjellegzetesebbek: – tisztánlátás (clairvoyance): amikor valaki lát valamit, ami fizikálisan nincs ott, tőle messze van térben-időben,
– tisztánhallás (clairaudience): amikor valaki egy hallótávolságon túli hangot hall,
– tisztán érzékelés (clairsentience): amikor valaki egy olyan illatot, ízt érez, formát tapint, melynek forrása az anyagi valóságban nincs jelen – és Rhine-ék ezt tartották az ESP összes formája közül a legtitokzatosabb jelenségnek.
…
A cikk folytatásáért lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2016/3. számának 36. oldalát.
Szöveg: Magyar Diána
Fotó: 123RF