Ha önmagában nem lenne elég nyomasztó a mostani helyzet, elemzők szerint a következő hónapokban a 2008-as világválság időszakához hasonló gazdasági zuhanórepülés vár ránk. Mit élünk át a megváltozott mindennapokban? Hogyan tudunk alkalmazkodni az eddig ismeretlen kihívásokhoz? Balogh-Papp Evelin közgazdász, coach ad tippeket és technikákat a megküzdéshez, az elfogadáshoz, az önfejlesztéshez és a krízist követő időszakra való felkészüléshez.

Év elején a COVID-19 még egy távoli rémképnek tűnt, így nem igazán vettünk komolyan. Márciusban viszont a mi világunk is 180 fokot fordult. A szerencsésebbeket „csak” home office-ra küldte a cége, ám sokaknak a fizetése csökkent drasztikusan, a személyes kapcsolatokra épülő szektorokban pedig hatalmas elbocsátáshullám kezdődött.
Elisabeth Kübler-Ross pszichiáter A halál és a hozzá vezető út című könyvében öt stádiumot ír le, amelyen minden súlyos betegséggel küzdő ember keresztülmegy, amikor megtudja, hogy gyógyíthatatlan. Ugyanezt az öt szakaszból álló modellt használják a terapeuták olyan esetekben is, amikor valamilyen veszteség ér minket, azaz elveszítünk valakit, vagy valamit, ami meghatározó szerepet töltött be az életünkben, mint például a munkánk. Mivel mindenki másképp dolgozza fel a veszteséget, így mutatkozhat különbség az egyes fázisok sorrendjében, hosszában vagy akár intenzitásában. Ezzel együtt a modell megismerése segíthet megérteni, mi is zajlik bennünk ilyen helyzetben.

Tagadás

Egy olyan drasztikus változás, mint a megélhetési forrásunk megszűnése sokkhatásként éri a szervezetet. Kezdetben az elménk úgy próbál védekezni, hogy nem hajlandó tudomást venni a történésekről, úgy kezeli, mintha csak valami rossz álom lenne, amiből egyszer csak felébredünk. Itt még semmilyen tudatosításra vagy aktív lépésre nem állunk készen, és nem elemezzük a történteket. Ugyanakkor ennek a szakasznak is megvan a maga szerepe a későbbi sikeres feldolgozás szempontjából.

Harag

„Miért pont velem történik ez? Menjen a búsba az a kegyetlen vírus! Ezért güriztem zokszó nélkül évekig? Bezzeg XY cégénél megoldották a home office-t! Csak az én főnököm olyan szerencsétlen, hogy inkább kirúgott mindenkit. Úgyis találok ezerszer jobbat ennél!” Ismerősek ezek a mondatok, amikor a düh eluralkodik rajtunk, ugye? A harag az az érzés, ami tökéletesen alkalmas (látszólag) betölteni az űrt, amit a veszteség hagyott bennünk. Ilyenkor megjelenhet a vádaskodás, mások hibáztatása a helyzetünk miatt. Ez pedig megadja nekünk azt az illúziót, hogy irányításunk alatt tarthatjuk az eseményeket.

Alkudozás

„Nincs mégis valami lehetőség rá, hogy visszamenjek dolgozni? Az se baj, ha nem teljesen ugyanazt a munkakört kapom. Majd túlórázom, és minden ok lesz.” Ha már hasonló gondolatok törnek fel bennünk, akkor egy újabb fázisba értünk, amiben elengedjük az egónkat, és elkezdünk fogadkozni, ígérgetni, alkudozni. Nem beszélünk többet magas lóról, inkább megesküszünk mindenre, ami szent, hogy mindent megteszünk, csak rendbe lehessen hozni a dolgokat. A lényeg, hogy visszatérhessünk a korábbi életünkhöz valamilyen formában.

Depresszió

Ez az a stádium, amikor a veszteség valósága tudatosul bennünk. Az ezzel járó fájdalom lesz meghatározó a hangulatunkra nézve. Úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk jók semmire, nem kellünk sehová, ezért nem is fogunk új munkát találni soha. Ami nagyon sokat segíthet ebben az állapotban, ha támaszkodhatunk a családra, barátokra, egyszóval a szeretteinkre. Fontos, hogy bár ezt az állapotot a szakemberek természetesnek tartják a feldolgozás folyamatában, ha szükséges, ebben a szakaszban mindenképpen forduljunk segítségért pszichológushoz.

Elfogadás

Mindenki, aki gyászfolyamatot él át ezt a fázist várja. Valaki tudatosan, valaki tudat alatt. Ez az utunk vége és egy új út kezdete is egyben, hiszen megtanulunk együtt élni a veszteséggel, és meghozzuk a döntést, hogy milyen irányba haladjon tovább az életünk.

Továbblépés

Most úgy tűnik, hogy minden lelassult, megállt egy kicsit, és nehéz elképzelni, hogy az életünk visszatér a korábbihoz hasonló kerékvágásba. Az biztos, hogy mint minden krízisnek vagy válságnak, ennek is vége lesz egyszer, és már most megtehetjük, hogy a legjobb tudásunk szerint felkészülünk erre az új időszakra. Ehhez hozunk nektek konkrét eszközöket a jövő héten.

Források: Kübler-Ross, E. (1969) On Death and Dying, New York, US: The Macmillan Company

(Kiemelt kép: Getty Images)