Mi történt:

A ruhaipari fast fashion óriáscégek a járvány miatt egymás után mondják vissza megrendeléseiket Bangladesben. 

Miért fontos ez?

Banglades 40 milliárd dolláros éves exportjának a nyolcvan százalékát a ruházati ágazat adja. A munka leállása miatt varrónők, gyári munkások tömegei veszítették el megélhetésüket egyik pillanatról a másikra.

Tovább olvasnál? Amiről még szó lesz:

• A ruhaipar összeomlása különösen a vidéki, mélyszegénységben élő nőket sújtja. 
•  Jogvédő szervezetek azt javasolják, a gyárak újraindításáig a ruhacégek segítsék a munkásokat.
• Félő, hogy a válság csak konzerválni fogja az eddigi termelési mód visszásságait

Azok a bangladesi dolgozók, akik az ország több mint ezer ruhagyárában néhány hete még szorgalmasan dolgoztak azért, hogy megfeleljenek a fast-fashion cégek által támasztott követelményeknek, azonnal munkanélkülivé váltak, amikor a nemzetközi ruhamárkák törölték a megrendeléseiket a koronavírus járvány miatt. A kár nagyságát fokozza, hogy nem csak a jövőbeli megbízások vesztek el, hanem a már leadott megrendelést sem fizeti ki a cégek egy része. Híradások szerint 2,81 milliárd dollárt teszi ki az azonnali veszteség.
Sok dolgozó már a márciusi bérét sem kapta meg. A helyzetet egybehangzóan nevezik katasztrofálisnak a dolgozók és a bevétel nélkül maradó gyártulajdonosok. Az összeomlás különösen azokat a vidéki nőket sújtja, akiknek semmilyen alternatív lehetőségük nincs a megélhetésre egy olyan országban, ahol nincs szociális háló, és a gyári munkásoknak nem jár fizetett szabadság. A dél-ázsiai nemzet 40 milliárd dolláros éves exportjának 80 százaléka származik azokból az üzemekből, amelyekben több mint négymillió főt, főleg szegény falvakból származó nőket foglalkoztatnak.
A gyárak előtt sorok állnak. Ezekben az épületekben varrják számos fast fashion óriásmárka ruháit. Az emberek egymástól egy méterre várakoznak, hogy megtartsák a biztonságos távolságot. A szerencsések még hozzájutnak az utolsó jövedelmükhöz, mielőtt a komplexum bezárja a kapuit. Több nagyvállalat, köztük a H&M és a Zara, bejelentette, hogy nem törli a meglévő megrendeléseiket. Azt azonban senki nem tudja, hogy aztán mi lesz.

Munkások százai demonstrálnak elmaradt bérük kifizetéséért Bangladesben. (Fotó: Zabed Hasnain Chowdhury/SOPA Images/LightRocket via Getty Images)

Csak rosszabb lesz?

Egyes vélemények szerint ez a krízis megmutatja mennyire problematikus az egész fast fashion iparág működési modellje. A rendszer arra épül, hogy a távol-keleti munkások teljes kiszolgáltatottságban állítják elő a hihetetlen mennyiségű olcsó árút. Az olcsóságot részben az teszi lehetővé, hogy a munkakörülmények borzalmasak, a munkabérekre pedig nem terhelődnek rá azok az adók, amelyekből baj esetén a szociális ellátást tudná az állam finanszírozni. Úgy mint Európában.
Ezek persze nem új felismerések. Már számtalanszor szörnyülködött a nyugati közvélemény azokon a tényfeltáró cikkeken, amelyek megmutatták, hogy az ottani munkáltatók legtöbbször a minimális munkavédelmi szabályokat sem tartják be. Persze a szörnyülködők is olyan ruhában szörnyülködtek, amelyeket a fotókon látható gyártósoron készítenek. 2013-ban a Rana Plaza nevű épület 1130 embert temetett maga alá, amikor romba dőlt. Itt olyan márkák dolgoztattak, mint a Zara, a Gap, és a Marks&Spencer. A baleset sokkolt mindenkit, ennek hatására született meg a Divatforradalom napja, a Fashion Revolution Day, amelyet azóta minden évben megtartanak.
Most azonban nem egy gyár, hanem az egész ipar omlott össze. Valószínűleg ez a válság csak konzerválni fogja az eddigi termelési mód visszásságait. A GQ magazinnak nyilatkozó Dana Thomas, a Fashionopolis könyv szerzője szerint éppen ezeknek a gyáraknak az embertelen viszonyai teszik majd lehetővé, hogy a termelés azonnal visszaálljon, amint a márkák a készleteik kiárusítása után újra rendelni kezdenek. Amikor beindul az élet a karantén után, és a megrendelők újra leadják a rendeléseiket, akkor a bangladesi emberek már annyira elkeseredettek lesznek, hogy el fognak vállalni bármit, még akár kevesebb fizetségéért is.  
Ezen valószínűleg nem fog változtatni az sem, hogy a helyi ruhagyári szövetség nyilatkozatban hívta fel a megrendelők figyelmét arra, hogy „ideje a globális vállalkozásoknak fenntartani és tiszteletben tartani a munkajogokat, komolyan venni társadalmi felelősségvállalást és ügyelni az ellátási láncok fenntarthatóságára”.