Gyakran gondoljuk, mindenhez pénz kell, ha valamit meg akarunk oldani. Pedig sokszor elég némi szervezés és jóakarat, mert az emberek szívesen segítenek a rászorulóknak, felajánlják, amijük van, ha tudják, hogyan segíthetnek. Sok helyen szerveződtek mostanra az országban önkéntes segítő csoportok. Mi Budapesten, a 12. kerületben jártunk.
A kerületben egy helyi önkormányzati képviselő kezdett önkénteseket toborozni, hogy segítsenek az időseken és a rászorulókon. Leginkább azért kezdett el ezen gondolkodni, mert a napjai üressé váltak. Egy szoftvert fejlesztett az igények és a lehetőségek összekapcsolására; mára hozzá futnak be telefonon az idősek kérései, ezt beírja a rendszerbe, és nyolc szervező kezdi el kiosztani az önkénteseknek a munkát. Eddig nagyjából kétszázötvenszer vásároltak be, fele ennyiszer mentek gyógyszertárba és harmad ennyiszer a postára. Vannak olyan segítőik is, akik ebédet főznek, vagy kutyát sétáltatnak. De szereztek már nyolc laptopot olyan diákoknak, akiknek szükségük volt rá. Az egyik esetben az utca egyik végéből kellett elvinniük a gépet a másik végébe, ami nem tűnik nagy feladatnak, csak épp információ kell hozzá, és valaki, aki ezt megszervezi. A kezdeményezéshez a kerületből nagyon sok önkéntes és civil csoport csatlakozott, például a helyi cserkészek.

Fotó: Falus Kriszta

1. felvonás: ebédkihordás

Hétágra süt a nap aznap, amikor fotós kollégámmal elkísérünk néhány önkéntest. Itt a budai hegyekben is virágba borultak a fák, átlagos tavaszi nap lehetne, ha az iskola, ami előtt megálltunk, nem kongana az ürességtől. A Németvölgyi Általános Iskolába sem járnak most a diákok, csak a portás ül rendületlenül apró szobájában, az arcát félig maszk takarja el.