Kattintsatok a képre, „lapozzatok” bele a magazinba!
A tavasz ezer pillanata
Sok éve már, hogy futott az a fi lm gyerekkoromban, miről is szólt, be kell ütnöm a keresőbe: hát persze, Stirlitz ezredes! Na igen. De a címe jól hangzott: A tavasz tizenhét pillanata. Valamiért ez visszhangzik a fejemben, ahogy nyomdába küldés előtt még egyszer áttekintem Tavasz különszámunk tartalmát. Száznegyven oldalon megszámlálhatatlan tavaszi pillanatot igyekszünk felidézni, vagy még inkább előrevetíteni olvasóinknak, akik hozzánk hasonlóan bizonyára szabadulnának már a hideg évszaktól. Pedig az idei nem is volt annyira hideg, sőt ahogy olvasom, 1904 óta ez volt a harmadik legmelegebb telünk. De hát ez se jó, sokan azt mondják, ha egyszer már tél, akkor legyen fagyos, csikorgó, havas, ahogy illik, és ne ilyen nyögvenyelős.
Mindegy, hamarosan túl leszünk rajta, és akkor jöhet a kikelet, megannyi elragadó „pillangó képzelemmel”, ahogy a költő írja. „Ha majd zöld bársonyt ölt a domb, / Bimbót tűz keblire, / S a szellőtől üzenve mond: / Jer, jer, feküdj ide!” Vajda János még így ábrándozott a Tavasz felé című versében, idestova százhatvan éve, de kinek van ma erre ideje, legyinthet korunk embere. Pedig mi most éppen erre buzdítunk mindenkit: legyen rá időnk! A magunk részéről szép tájakat, jó kirándulóhelyeket, egészséges ételeket, káprázatos süteményeket, praktikus ötleteket, hasznos tanácsokat hívunk mindehhez segítségül. Na meg a verset, mely így folytatódik: „S a lágy szellő arcom körül / – E fürge kisfiú – / Minden könnyet majd letörül, / Közel se jön a bú.”
Úgy legyen!
Lazarovits Szilvia, felelős szerkesztő
Nyitókép: Getty Images, Archív
