Az előző hetekben végignéztük a gyász öt fázisát a munkahelyelvesztés kontextusában, majd a self-coaching munkafüzet segítségével alkalmunk nyílt elemezni, átkeretezni a helyzetünket. Ezúttal a kihívásokkal küzdünk meg. 

Mitől függ, hogy ki milyen sikeresen tudja venni az akadályokat? Létezik esetleg egy olyan egyéni tulajdonság, ami meghatározó, vagy kizárólag a körülményeinktől függ, milyen irányba haladunk az életünk során?
Emmy E. Werner fejlődéspszichológus egy közel 50 évig tartó kutatás során Hawaii Kauai szigetének lakosait vizsgálta ebből a szempontból, azaz, hogy mely egyéni és szociális tényezők voltak hatással a megfigyeltek életének alakulására. A tanulmány során a kutató arra a megdöbbentő felfedezésre jutott, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek csaknem egyharmada képes volt stabil életet kialakítani, annak ellenére, hogy az esélyeik erre vonatkozóan kezdetben elenyészőnek tűntek. Mi tette őket mégis képessé, hogy szembe menjenek körülményekkel?

A reziliencia

A szó szerinti jelentése: rugalmas ellenállási képesség. Azaz például amikor egy komoly kihívással szembesülünk, a reziliens működés segíthet megbirkózni a helyzettel.
Amit a hawaii lakosok esetében megfigyeltek, hogy a lelki ellenálló képesség kialakulásához olyan tulajdonságok szükségesek, amelyek az önismerettel, kommunikációval és a problémamegoldó képességgel vannak összefüggésben. A jelentőségük abból fakad, hogy váratlan helyzetben lehetővé teszik, hogy érzelmileg kevésbé vonódjunk be, aktivizálni tudjuk a belső és külső erőforrásainkat, és a megoldásra fókuszáljunk.

Hogyan fejleszthető?

1. Az egyik mód az önfejlesztés, melynek első lépése a megfelelő önismeret. Legyünk tisztába az erősségeinkkel és gyengeségeinkkel, hogy nehéz helyzetben ne érjenek meglepetésként minket. Erre a célra számos ingyenesen elérhető személyiségtesztet találni az interneten, ám ha valóban megbízható, részletes és teljesen személyre szóló elemzést szeretnénk, érdemes szakember segítségét kérni.
2. Fejlesszük a problémamegoldó képességünket – akár egyszerű, hétköznapi helyzetekben. Hatékony módszer, ha tudatosítjuk felelősségünk szerepét a történésekben, és más perspektívából is megvizsgáljuk a dolgokat.
3. Legyünk kezdeményezők, ápoljuk a társas kapcsolatainkat. A stabil kapcsolati háló meghatározó a pozitív közérzetünk tekintetében, hiszen támaszt és biztonságot nyújt.
4. Mindig legyen valami célunk. Akár a napi teendőnk, akár egy hónapok, évek múlva megvalósítható álom az. A célért való küzdelem energiát mozgósít és mozgásban tart.

Használjuk fel ezt az időszakot ezeknek a technikáknak a gyakorlására, hogy amikor lehetőségünk lesz rá, felkészülten vághassunk neki a célunk megvalósításának.

Források: Werner, Emmy E., Smith, Ruth S. (2001) Journeys from Childhood to Midlife: Risk, Resilience, and Recovery, Cornell University Press

(Fotó: gradyreese/Getty Images)