A felsőbb szférák érzékelése mindannyiunk közös sajátja, akárcsak a látás, hallás, tapintás. Csak épp míg ez utóbbiak látható, megfogható érzékszerveken keresztül történnek – szem, fül, bőr és egyebek –, addig a másféle valóságokból származó információkhoz rendelt érzékszervet nem találjuk meg a biológiai testünkön. Ez persze nem csoda: érzékfeletti érzékeléshez nyilván érzékfeletti érzékszerv szükségeltetik. De vajon hol van rajtunk ez a titokzatos plusz érzékszerv?

A keleti misztikusok szerint nem a testünkön, hanem az asztráltestünkön kell keresnünk. Ez utóbbi egy, a biológiai szervezetünknél finomabb, rezgésekből, energiákból álló rendszer, amely ugyanúgy szervekből és a köztük lévő összeköttetésekből épül fel, miként az anyagi test. Az asztráltestet ugyanúgy behálózzák az energiát szállító csatornák meridiánok, mint testünket az erek – csak épp az itteni „ereket” indiai szóval nádiknak szokták hívni. A nádikban, testünk láthatatlan ereiben pedig vér helyett energia kering: ez a prána. A pránát a nádik a csomópontjaikon lévő központokba, a csakrákba szállítják. Általában úgy vélik, az embernek hét fő csakrája van, de a kisebbekkel együtt a csakrák száma sokkal több lehet. Minden csakra egy speciális feladatot szolgál – például a szívcsakra a szív munkáját irányítja, így elmondható, hogy hús-vér szívünket egy láthatatlan szív vezérli. Az a csakra pedig, amelyik biztosítja a felsőbb dimenziókkal való összeköttetésünket, az úgynevezett harmadik szem.

„Fekete limuzin, minden csupa vér…”

A harmadik szem tehát nem más, mint a paranormális érzékelés érzékszerve. Létezését már Franz Mesmer, a hipnózis atyja is elismerte, a 19. században pedig orvosok és pszicháterek felvetették a szem nélküli látás első hallásra abszurdnak tűnő fogalmát. Egy orosz orvos, Hovrin szerint az emberi agyban létezik egy titokzatos pluszképesség, amely lehetővé teszi a látást akkor is, ha a szem nem működik, vagy ha az érzéktárgy kívül esik a látómezőn – azaz például kilométeres távolságban van.

Ezt a különleges érzékelési módot Hovrin paraoptikai érzéknek nevezte el. Ennek révén tehát olyasmiket is láthatunk, amiket elvileg nem láthatnánk, beleértve a nagyon messzi lévő dolgokat vagy a jövőt. Valószínűleg ez az, amit az ősi misztika belső szemként vagy harmadik szemként ismer, és működése spontán is bekapcsolhat, amikor éppen nem számítunk rá.

…

A harmadik szemről bővebben a Nők Lapja Ezotéria 2016/3. számának 41. oldalán olvashattok.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: 123RF