Igen, ő valóban zseni volt: az emberismeret zsenije, munkásságában feltárultak a lélek legizgalmasabb titkai. Az Osztrák–Magyar Monarchia virágzó fővárosában, Bécsben élt kisgyerek korától Hitler bevonulásáig: zsidó származása talán hátrányt is jelenthetett volna, de a tudományos közélet akkoriban még liberális volt. A legenda szerint Hitler is éppen a szomszédságában élt és festegetett 1902 után vagy tíz évig, de úgy látszik, ez ekkor még egyiküket sem zavarta. Freud Einsteinnel is találkozgatott, első sétájukat így írta le: „Albert körülbelül annyit ért a pszichológiához, mint én a speciális relativitáselmélethez. Képzelhetitek, milyen jól elbeszélgettünk…” Nem véletlenül említettük Einstein nevét.

Freud első kutatásai között a ma is szerfelett divatos témák szerepeltek: a hipnózis, a hisztéria, az álomfejtés. Ugyanakkor a tudós a „természetfeletti” jelenségekre kezdetben mindig racionális, tudományos magyarázatokat keresett, és a 20. század első évtizedeinek nagy természettudományos felfedezései, így a relativitás elméletének (leegyszerűsített) magyarázatai azt a reményt ébresztették benne, hogy a lélekben is működhetnek olyan energiák táplálta jelenségek, amelyekre csak később lesz képes az emberiség észszerű magyarázatokat találni.

Ördögök és démonok

Ez vezette akkor is, amikor a vallások és mitológiák világából igyekezett levezetni a neurotikusok sok, megmagyarázhatatlannak tűnő, furcsa szokását. A Totem és tabu című könyvében az ősi kultúrák hatalmi viszonyait vizsgálva, egészen az apagyilkosságig és a miatta érzett bűntudatig vezette vissza a szorongó ember kényszercselekvéseit és különös rítusait.

Ezt hívták az úgynevezett Stigmata Diabolinak, azaz az ördög bélyegének, ami egyet jelentett a halálos ítélettel. (A később nemegyszer szentekké avatott áldozatok testén ugyanott keletkeztek sebhelyek, mint Krisztusén.) Freud egész tanulmányt szentelt a 17. századi bécsi festő, Johann Christoph Haizmann történetének, aki apja halála után – Faust módjára – úgymond eladta lelkét az ördögnek, akivel kilenc évre szóló, a saját vérével írt szerződést kötött. A megkínzott, görcsökben fetrengő emberből végül is a mariazelli szerzetesek űzték ki az ördögöt, a csodatév ő Szűzanya segítségével. Haizmann naplója és démonáról festett képei is fennmaradtak, és Freud ezek alapján állította egyértelműen, hogy amit boszorkányüldözés örve alatt a szerencsétlen áldozatokon az ártó szellemeknek tulajdonítva elkövettek, az tulajdonképpen egy pszichológiai jelenség (az elfojtott és elutasított vágyak) következménye. Hiszen Haizmann képei és naplója egyértelműen azt bizonyítják: a szerencsétlen festő apja vonásaival ruházta fel démonát, amit a hozzá fűződő, ellentmondásos érzelmek magyaráznak.

…

A cikk folytatásáért lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2016/3. számának 69. oldalát.

Szöveg: Balázs-Piri Krisztina

Fotó: Profimedia