Magányról, félelemről és a jelenlegi helyzet kapcsán megélt érzéseiről is kérdeztük az ismert pszichológust.

A járványra való tekintettel Skype-on beszélgetünk. Furcsa érzés, mondhatni, megszokhatatlan. Összemosódnak a terek, a képernyőn át belelátunk egymás életébe. Az én kezemben még a reggeli kávé, ő már szemlátomást túl van az első online-terápiáján. Várakozó türelmetlenségben futunk össze az éterben.

– Szia, Annamari! Gondolom, már túl vagy a reggeli edzésen.
– Hogyne! Most minden reggel itthon tornázom. Egyrészt elindul a nap, másrészt a mozgással átélhető egyfajta kontrollérzés a testünk fölött, ami ebben a helyzetben, amikor az életünk nagy része fölött elvesztettük az ellenőrzésünket, biztonságot ad. Emellett óriási örömforrás is.

– Normál körülmények között egyik előadásról a másikra rohansz, hol egy iskolában adsz elő, hol egy cég munkatársainak, nagyon nehéz veled időpontot egyeztetni.
– Most egy kicsit lelassult az idő, amit én egyáltalán nem bánok. Azért veszek majd fel videóra néhány előadást, bár furcsa nekem ülve beszélni, mert alapvetően mászkálós típus vagyok. Ami pedig a terápiákat illeti, egyelőre online rendelek. Olykor nehéz, az online tér használata másfajta figyelmet igényel, de jó munkamódszer ebben a járványhelyzetben.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon meddig bírja az ember a bezártságot?
Gondolatok a nyilvánvaló félelemről és a legbelsőbb szorongásról.
A tudatosság fontossága is szóba kerül az interjúban.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .