Íme 5+1 lecke, amit nem máshonnan, mint hollywoodi sorozatokból tanultam.

1. A sok és változatos szex önmagában még nem a boldog élet záloga

Hank Moody a Kaliforgiából

(Fotó: IMDb)

A Kaliforgia egy könnyen félreérthető sorozat. Elsőre csak annyit veszünk le belőle, hogy az a fickó, aki a kilencvenes években még mindenféle parajelenségek után kutatott Scully ügynökkel, mostanra sármos íróvá érett, akire olykor már-már nevetséges mértékben buknak a nők. Hank Moody mindennapjait ezért is azonosítják minden férfi áloméletével, ami még úgy is teljes tévedés, hogy a Porsche 911 kabrió és a finoman szólva is változatos nemi élet a legtöbb férfi preferencialistáinak élén található. Engem azonban nem tántorított el a fedetlen női keblek (és a kompenzálásképp bedobott, az indokoltnál jóval több pucér férfifenék) látványa és rájöttem arra, hogy Hank Moody élete valójában kimondottan boldogtalan. A hét évad csak a felszínen szól a nőkről, a drogokról, a bulikról és a tényleg szürreális kalandokról, valójában végig arról van szó, hogyan próbálja egyenesbe rakni kapcsolatát élete szerelmével, gyermeke anyjával, akivel igazából sosem volt egyenesben a kapcsolata. Ha a készítők kiszedtek volna belőle évadonként úgy két tucat meztelen női felsőtestet, egészen más rajongótábora lett volna a Kaliforgiának, amit – noha csak egy 2014-ben befejezett sorozatról beszélünk – ma már nem lehetne ugyanígy leforgatni, ebben biztos vagyok.

2. A jó élethez nem feltétlenül kell neked gazdagnak lenned

Thomas Magnum a Magnum P. I.-ból

(Fotó: Silver Screen Collection/Archive Photos/Getty Images)

Kissrác voltam még, amikor a Magnum ment a tévében. Ha jól emlékszem, keddenként adtak le egy részt belőle 19:05-kor és akkor még fogalmam sem volt arról, hogy egy tízéves sorozatot várok izgatottan a tévé előtt. Nem is számított persze; amíg ott volt a tengerészgyalogosból lett magánnyomozó, aki folyton mindenféle kalandokba keveredik, addig én is ott voltam vele. Egy idő után aztán feltűnt egy fontos kettősség: az irigylésre méltó bajusszal bíró Magnum folyton pénzszűkében volt, életkörülményei ellenben olyanok voltak, mint egy rendes amerikai milliomosé. Hatalmas ház Hawaii-on, teniszpálya, privát strand, haveri alapon rendelkezésre álló helikopter és egy Ferrari. Ó, igen, a piros Ferrari. Egy alapos pszichoterápia bizonyára ide vezetné vissza azt, miért is lettem autós újságíró 19 éves koromra. A Magnumból azt tanultam meg, hogy a lényeg nem a birtoklás, hanem a hozzáférés, a kettő között pedig hatalmas a különbség.

3. A pénz könnyen toxikus lehet és tönkreteheti az életed

Walter White a Breaking Bad – Totál szívásból

(Fotó: IMDb)

A sorozat elején egy lúzer, de kedves és ártalmatlan kémiatanárt látunk, akinek van egy elég béna munkája, egy elég béna autója és egy elég béna családja. Mindegyik működik a maga módján, de hogy senki nem ilyen életet képzel magának fiatal korában, az biztos. A sorozat végén pedig már egy kemény, szívtelen és kimondottan gonosz metanfetamin-istenséget találunk, akinek csak morzsák maradtak meg eredeti személyiségéből. A kettő között persze elég sok minden történt, de nézzük csak meg, honnan indultunk: Walter White-nál rákot diagnosztizáltak, ő pedig rájött arra, hogy ha meghal, a családja borzasztó anyagi helyzetbe kerül. Pontosan kiszámolta, mennyi pénzre van szükségük egy kényelmes élethez, majd nekiállt metanfetamint kotyvasztani egykori diákjával közösen. Amikor aztán összegyűlt a pénz, nem állt le: ahogy a drogüzletből lett vagyon gyarapodott, úgy ment tönkre körülötte minden emberi kapcsolat. A legkevésbé sem gondolom azt, hogy a pénz egy szükséges rossz, azt viszont igen, hogy sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk neki annál, mint a boldog élethez kéne.

4. Kellő kitartással megkaphatod életed szerelmét

Ross Geller a Jóbarátokból

(Fotó: IMDb)

Vélhetően nincs ma olyan felnőtt Magyarországon, aki ne látott volna legalább egy részt a Jóbarátokból. A kilencvenes évek meghatározó sorozatában azonban van egy meghatározó szál, amit a készítők mind a tíz évadon át végighúztak, mégpedig Ross és Rachel szerelme. Ez hol gyengébb, hol erősebb, de az alaphelyzet mégis az, hogy a fiatalon elég esetlen Ross szerelmes a már akkor is az iskola jócsajának számító Rachelbe. Tíz évad elég hosszú, szóval párszor összejönnek meg szakítanak, de a lényeg, hogy az a Ross, akinek a gimiben még esélye sem volt összeszedni egy olyan csajt, mint Rachel, kitartásával, gesztusaival és azzal, hogy mindig fontos neki az, mi van Rachellel, eléri azt, hogy ő is belé szeret. Tizenévesen sokan voltak ehhez hasonló helyzetben és több példát is látok arra a környezetemben, hogy a plátói tiniszerelmek olykor beteljesednek és ez sokszor a legjobb dolog, ami azzal a két emberrel történhet.

5. Akkor sincs veszve minden, ha anyád és apád teljesen alkalmatlanok szülőknek

Frank Gallagher a Shameless – Szégyentelenekből

(Fotó: IMDb)

A Shameless – Szégyentelenek egy végtelenül szörnyű élethelyzetből csinál egy tíz évadon keresztül hasonlóan magas színvonalon szórakoztató sorozatot. Adott hat gyerek és egy masszív alkoholista fater, aki bármelyik kölykét odaadná két sörért meg egy doboz cigiért a helyi kocsmában. Sajnálatosan sokaknak lehet ismerős ez a sztori Magyarországon is, a valóságban pedig ez sokkal kevésbé vicces, mint a groteszk fordulatokat kedvelő hollywoodi forgatókönyvekben. Az élet viszont attól még nem áll meg, hogy történetesen egy igazi semmirekellő az apád, a testvérek így egymást segítik, pontosabban rángatják ki a slamasztikából. A szülői csomag persze itt is mindenkinél meghatározó, de kitartó munkával képesek annyira elszakadni ennek destruktív részétől, hogy mindezek ellenére is tudjanak egy olyasmi életet élni, amilyet szeretnének.

+1: A nagybetűs életet magát

Mindenki a Drótból

Fotó: IMDb)

Igyekszem nem végletekig elfogultan írni minden idők (egyik?) legjobb sorozatáról, de a Drótról tényleg nem lehet nem szuperlatívuszokban beszélni. Hogy miről szól a sorozat? Feketék árulják a drogot Baltimore-ban, miközben próbálják őket elkapni a rendőrök. Valójában persze mindez csupán a keretet adja egy görög drámához, mélységének megéléséhez pedig semmilyen gettótapasztalat nem szükséges.
A Drót zsenialitása abban rejlik, hogy – hangozzon ez bármennyire furán is – mélyen, zsigerileg megérteti a nézővel a világ működését. Igen, a drogárulás sztoriján keresztül, bár tegyük hozzá, hogy emellett azért más szálak is vannak a történetben. Itt nincsenek jók és rosszak – emberek vannak, akik különféle szerepeknek próbálnak megfelelni, legyenek ők rendőrök, tanárok, melósok, politikusok, vagy éppen bűnözők. Sztorijánál fogva a Drót szereplői túlnyomórészt férfiak, azok a női karakterek, akik bekerülnek, viszont egyrészt tényleg fontos szereplők, másrészt gyakran a férfiaknál is keményebbek. Külön kiemelném a sorozat vége felé felbukkanó bérgyilkost, akiről egyrészt elsőre azt is nehéz megmondani, hogy nő, másrészt Stephen King szerint ő a valaha volt legfélelmetesebb nő a tévében, pedig ha valakinek, akkor neki van fogalma a rémisztő karakterekről.
Miután végignéztem az öt évadot, sok olyan jelenség hátterét megértettem, aminek addig csak a végeredményét láttam. Hogy mitől lesz erőszakos egy gyerek. Hogy miért megy bele valaki olyan üzletekbe, amikbe nem kéne. Hogy attól még, hogy a legrosszabb arcok is tudnak érzelmesek lenni, ugyanúgy rossz arcok maradnak. Hogy a politikusok nem minden esetben azért szúrnak ki valakikkel, mert ki akarnak. És még sorolhatnám. A Drót maga a nagybetűs élet, aminek legfontosabb tanulságai Magyarországon is éppen ugyanannyira érvényesek, mint az egykor szebb napokat látott Baltimore-ban.

(Kiemelt kép: IMDb, Getty Images)