A kisvállalkozások jelentik az esküvői ipar szívét – de mi történik velük a viszonylag hosszú kényszerszünet után? Ki tudnak lábalni a kedvezőtlen anyagi helyzetből? A válaszok elsőre egyértelműnek tűnnek, de az ipar szereplőivel folytatott beszélgetések során, a témába egyre jobban belemélyedve már korántsem olyan egyértelmű a helyzet. Más okok miatt, de a házasulandók sem nyugodtak.
Egy esküvő maga a social distancing (társas/társadalmi távolságtartás) antitézise. Nincs esküvő, ahol ne borulnának egymás nyakába barátok, egymást rég nem látott rokonok (és mindezek végtelen variációi), megspékelve a távolról, gyakran külföldről érkezett vendégekkel, illetve az esküvő létrejöttét segítő személyzettel. De az elmúlt két hónapban megtörtént, amire soha senki nem számított: ez az egész vidám ökoszisztéma lefagyott, ami nemcsak házasulandó párok tízezreit kárhoztatta várakozásra vagy terveik megváltoztatására, de egy egész iparágat döntött majdnem romba.
Minden jól alakul – vagy mégsem?
A júniusi enyhítés hírére felmerül, hogy oly sok szolgáltató mellett végre az esküvői iparág szereplői és a nyári esküvőt tervezett párok is fellélegezhetnek, hiszen minden visszatér a régi kerékvágásba. Igen ám, de sem azt nem tudjuk, hogy valóban visszatérhetünk-e hamarosan a megszokott életünkbe, sem azt, hogy ha lesz, mikor lesz második hulláma a járványnak. Így marad a bizonytalanság, rengetegen még mindig nem tudják, hogy be merjék-e egyáltalán vállalni nyári-őszi esküvőiket. Sok pár már eleve lemondta, megint sokan addig húzzák a változtatás lehetőségét, ameddig csak lehet, nem kis számban pedig úgy vannak vele, hogy ha csökkentett üzemmódban is, de megtartják a lakodalmukat. Nagy a tét a párok életében, és még nagyobb az esküvőipar résztvevői számára, akik közül sokan a fennmaradásért küzdenek.
Azoknak a szolgáltatóknak, amelyeknek fő tevékenysége az esküvők köré szerveződik, ez a két és fél hónap kiesés hatalmas veszteséget okozott. Ott vannak például az esküvői helyszínek, akik az összes tavaszi esküvőt elbukták már, és mivel ezek a helyek többnyire állandó munkatársakkal dolgoznak, sok szempontból is nehéz helyzetbe kerültek. „Talán az idei évünk indult a legjobban, számos foglalásunk volt – meséli Dimitriuné Varga Katalin, Győr egyik népszerű esküvői helyszínének, az Achilles Parknak az ügyvezető igazgatója. – Mire elindult volna a szezon, teljes leállással kellett szembesülnünk, ez közel két tucat tavaszi, nyár eleji rendezvény átütemezését eredményezte. Mivel hónapokra kiesett a bevételünk, így a kiadások csökkentése és az állandó kollégák megtartása és foglalkoztatása volt a fő cél. Illetve ezen idő alatt rengeteg átszervezéssel kapcsolatos feladatot és felújítást elvégeztünk, bízva a mielőbbi újraindulásban.” Más-más mértékben ugyan, de az ágazat többi szereplője is küzd most: szervezők, dekorosok, fotósok, zenészek, kölcsönző szalonok, tervezők, ceremóniamesterek, varrónők, ékszerkészítők próbálják megoldani a lehetetlen helyzetet, miközben a működésüket a tét – és mindeközben igyekeznek maradéktalanul kiszolgálni eddigi megbízóikat.
„Mi 70 esküvővel indítottuk a szezont – mondja Kiss-Wachtler Mariann debreceni dekoros és virágkötő. – Jó ideje ez ígérkezett a legerősebb szezonnak. Most ott járunk, hogy március 4-e óta nem dolgozunk, és június legvégéig nem is lesz munkánk, hiszen június végéig már minden esküvőt elnapoltak, ezeket már nem tudják úgymond visszacsinálni. Később is sok nemzetközi esküvőnk is esedékes, amire külföldről érkezik akár a pár vagy a vendégek egy része. Az a kérdés még nem tisztázott, hogy ők egyáltalán beutazhatnak-e, és ha igen, kell-e tesztet csináltatniuk, esetleg karanténba vonulniuk. Illetve az anyakönyvi hivatalok sem állnak túl jól ehhez a történethez, a külföldön élők nem tudtak hazajönni elintézni a papírjaikat, így lóg a levegőben az időpontjuk.”
