Mind sérültek vagyunk valahogyan. Ki úgy, hogy bánt, ki úgy, hogy hagyja, hogy bántsák. Ki végzetesebben, ki kevésbé, ki gyógyíthatóan, ki gyógyíthatatlanul. Van, aki öl a végén, és van, akit megölnek. De van-e mindig világos határ a kettő között? Egy házasság története, két szempontból – egyszer a nőéből, máskor a férfiéból. Két valóság, egy tető alatt.
Gréta megint ott állt a konyhakövön, és kiabált. Kék erek dudorodtak ki a halántékán, mintha fémhuzalok volnának, igen, Péternek úgy tűnt, mintha nem is ember lenne, hanem egy elromlott gép.
– Megölsz, te állat!
Gréta könnyes arcába vájta a körmeit.
– Én? – kérdezett vissza Péter. – Te ordítasz! Én pont úgy beszélek, mint egy ember.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Ízelítő a cikk tartalmából
Péter története tovább folytatódik.
