– Berci futva jött be a szobába.
Gyertek gyorsan, kiabálta, a kertünket ellepték a farkasok! Mind az ablakokhoz szaladtunk. És tényleg, a kertben nyüzsögtek a farkasok, föl s alá szaladgáltak, kerengtek a ház körül. Majd valahonnan hoztak egy talicskát, ami tele volt kövekkel, és elkezdték azokkal dobálni a házat. … De hogyan tudnak a farkasok követ hajigálni? És egyáltalán, hogyan tolják a talicskát?
– Bernikém, drágám, hát honnan tudjam én azt? Ez a te álmod, neked kéne megmondanod. Szóval, hogyan volt az a talicskával és a kövekkel?
– Nem tudom, csak jöttek a talicskával, és dobáltak.
Ilyet álmodott nemrég, de már a karantén idején az én hétéves lányom. Megnéztem a Krúdy-féle Álmoskönyvben, hogy mit jelent farkassal álmodni. Hát, nem lettem sokkal okosabb. Krúdy Gyula azt írja, álomban farkast látni azt jelenti, hogy rövidülnek a napok. Hát, ez nem jött be, most éppen hosszabbodnak. De volt ott más is, például, hogy farkast látni jó barátot jegyez (sic). Hm. Vagy az erdő szélen járó farkas fiatal nőnek titkos utat jegyez. Az éneklő farkas veszedelmet, az öreg farkas szegénységet jelent. Sajnos talicskás farkasról egy szó sem esik az Álmoskönyvben.
A farkasról egyébként minden álomfejtőnek van mondanivalója. De persze kellően homályosan fogalmaznak, hogy jelenthet ezt is, azt is, meg amazt is, ahogy azt az ilyen esetekben szokás, hogy az ember biztosan megtalálja az értelmezést, amelyet a saját élethelyzetére ráhúzhat. A pszichologizálásra hajlóak például az elfojtott nemiséggel hozzák összefüggésbe, amit egy hétéves kislány esetében én korainak érzek. De persze nem lehetetlen. Az elfojtás pedig rossz dolog, ezt Freud óta minden műkedvelő pszichológus tudja. „Ha a társadalmi szabályok korlátozzák a szexuális késztetések azonnali kiélését, akkor ez érzelmi konfliktust okoz az emberben, ami más formában manifesztálódik” – írta Freud, aki szerint az elnyomott szexuális vágyak pszichés zavarokhoz és neurózishoz vezetnek. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy nem mindenki, sőt, az emberek túlnyomó többsége nem neurotikus, és nem szenved pszichés zavaroktól. Mégis, hogyan lehetséges ez? Hát úgy, hogy a kultúra, a vallás, a hagyományok egyéb módozatokat kínálnak a belső feszültségből keletkező energia felhasználására. „Amit ma civilizációnak hívunk, az mindig az ösztönös késztetések kielégítésének kötelező feláldozása árán jött létre” – állítja ismét Freud. Érdekes gondolat, lehet, hogy így is van. Személy szerint én mégis jobban élvezem a Krúdy-féle Álmoskönyv néha egészen vad képzettársításokkal tűzdelt szimbólumrendszerét, mint a pszichologizálót.
Szóval mitikus állat a farkas, és nem feltétlenül negatív, lehet védelmező szerepe is, ahogyan azt az álomfejtők is elismerik. Bár a kővel dobálózó farkasok Berni álmában aligha a védelmezésünkre gyűltek a házunk köré. De lehet, hogy ez csak egy mellékszál, és a hangsúly egy másik szimbólumon van. Kicsit utánajártam a dolognak, és azt találtam, hogy a talicskáról gyanúsan hallgatnak álomfejtők és pszichológusok egyaránt…