Minden reggel versenyt fut a percekkel, hogy a megrendelők időben ebédelhessenek. Negyven kapukódot tud fejből, ütötte már el biciklis munka közben, és találkozott spagettitolvaj madárral is. Egy ételfutárral próbáltuk tartani a tempót.

Bár a konyhások hajnali háromkor kezdtek, mi csak fél hétkor találkozunk a Teletál telephelyén, Dunakeszin. Az ételfutárok a csomagtartóban lévő hűtőládákba pakolják a dobozokat, az ügyfelek előre leadott rendeléseit viszik majd ki. Mi a cég első női szállítójával indulunk Budapestre.

Az átlagnál gyorsabban gyalogol

Hásenfracz Andrea a 2001-es alapítás óta a cégnél dolgozik.
– A tulajdonosok akkor még meglepődtek, hogy lányként jelentkeztem, de belevalónak találtak, ezért felvettek – mondja, miközben áthajtunk a Megyeri hídon. Eleinte csak Dunakeszin terített, aztán ahogy terjeszkedtek, öt évig vitte Gödöllőt, most a harmadik kerületben főleg Csillaghegy és a Pók utcai lakótelep az övé. A közel két évtized alatt Andival már megtörtént minden, ami egy ételszállítóval megtörténhet.
– Jöttem le a tizedikről, és hallottam, hogy dudálnak, mondom, atyavilág, mi lehet. Az autóm kigurult az úttestre, nem volt behúzva a kézifék. Nem tört össze semmi. Egy másik alkalommal az árokban kötött ki, szerencsére segítettek kivontatni – meséli. Egyszer, ahogy kilépett a házból, elsodorta egy biciklis. Arccal a járdaszegélyre esett, és eltört az orra. A fülesben éppen a barátjával beszélt, aki hallotta a balesetet, és rögtön hívta a céget, így a környéken dolgozó kollégák odasiettek, és átvették a rendeléseket. Mivel nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, az eljárás hivatalból elindult, másfél évig járt a rendőrségre. Ott, a baleset modellezésénél megállapították, hogy Andi az átlagnál gyorsabban gyalogol. Érthető: a lépésszámlálója szerint van olyan napja, amikor munka közben tizenkilencezer lépést tesz meg.