Tényleg búcsút kell mondanunk a kedvenc önkiszolgáló salátapultunknak?

Ez az a furcsa év, amikor a salátapult a higiéniás szabályok és a környezetvédelem közé szorult.

Mi történt?

A vírus terjedése miatt le kell mondanunk az önkiszolgáló, svédasztalos étkezési megoldásokról is.

Miért fontos?

Az egy dolog, hogy nem szerencsés azokat a tárgyakat használni, amit sok más vendég is összefogdosott már. De a szigorúbb higiéniai szabályok a műanyagszennyezést is új fokozatra kapcsolhatják.

Tovább olvasnál? Erről lesz szó:

  • A japán kísérlet, ami zseniálisan mutatta be a vírus terjedését
  • Mit tanácsol a magyar hatóság?
  • A vírus elhozza a műanyag reneszánszát?

Ezek azok a hetek, amikor körülbelül minden második napra jut egy-egy olyan hír vagy tanács, milyen eddig bevett szokásunkon kell vagy érdemes változtatnunk a koronavírus-járvány miatt. Arról már mi is írtunk, milyen hatása lehet a maszkviselésnek a társadalmi elidegenedésre, illetve hogyan helyettesítsük az üdvözlő kézfogást és puszit.
Az enyhítések hatására fokozatosan egyre több munkavállaló hagyhatja ott a home office-t, és térhet vissza a munkahelyére – amely újabb döntésekkel és változásokkal szembesít. Például mi lesz az alternatíva azoknak, akik eddig nem tudták vagy nem akarták megoldani, hogy otthonról vigyenek ebédet a munkahelyükre, és nem szeretnének folyton rendelni sem?
Sokan jártak például azokba a menzaszerű, részben önkiszolgáló éttermekbe, amelyekből egy-kettő minden irodapark környékén megtalálható. Ezeken a menzákon gyakori az önkiszolgáló salátapult, amelyben különböző megtisztított és felaprózott hozzávalókból és öntetekből válogathatott a vendég az egészségesebb élet jegyében.
Az ilyen kvázi svédasztalos megoldások a Jezebel szerint nemsokára már csak szép emlékek lesznek, a repülőgépek középső üléseivel és az egybenyitott terű irodákkal egyetemben. Az ok, hogy ezek igazi csúcstalálkozót biztosítanak a vírusoknak. Ez eddig is így volt, de a koronavírus-járvánnyal hirtelen megnőtt a tétje, egyszerre hányan és milyen kockázati csoportba tartozva terhelik az adott ország egészségügyi rendszerét.

Egy japán kísérlet, ami megvilágította a vírus valóságát

A veszély valóságát a japán közmédia egy zseniális videóval illusztrálta. Berendeztek egy svédasztalos éttermet, ahol tíz ember készült enni – egyikük vírushordozó. A fertőzött a fikció szerint tenyerébe köhögött, amit a kísérletben a kezébe nyomott, csak UV-fényben látható festékkel helyettesítettek. Fél órával később, amikor befejezték az evést, lekapcsolták a villanyt és felgyújtották az UV-lámpát. Eddigre valamennyiük kezén ott volt az UV-festék, sőt, hárman az arcukra is kentek belőle.

A festék persze azokon a felületeken is megjelent, amit mindannyian összefogdostak a fertőzöttel együtt: a tálak fedeleinek fogantyúin és az ételt kiszedő csipeszeken.

Bár a járvány kitörése óta az egészségügyi szervezetek hangsúlyozzák, hogy ne a tenyerünkbe, hanem a könyökhajlanunkba tüsszentsünk és igyekezzünk ne megérinteni az arcunkat, ahogy a fenti példa is mutatja, a rögzült szokásokon még odafigyeléssel sem könnyű változtatni.
Magyarországon a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) már áprilisban megfogalmazta ajánlásait, amely lényegében egybevág a fenti tapasztalatokkal, azaz, hogy a svédasztaloknak menniük kell:

  • Meg kell akadályozni, hogy a vásárlás során a vásárló kezétől, vagy köhögéssel, tüsszentéssel szennyeződhessen a termék. Ehhez biztosítani kell elegendő számú, megfelelő eszközt és csomagolóanyagot (pl. egyszer használatos kesztyű, egyszer használatos nylon és papírtasakok) a csomagolatlan termékek önkiszolgáló értékesítéséhez. Ezek helyes használatáról tájékoztatni kell a vásárlókat, valamint célszerű folyamatosan felügyelni is. Amennyiben a megfelelő, cseppfertőzésmentes védelem kellő biztonsággal nem megoldható, javasolt a kiszolgálás átmeneti átszervezése, eladópult mögötti elhelyezése, végső esetben pedig a csomagolatlan élelmiszerek forgalmazásának felfüggesztése.
  • Az önkiszolgáló salátabár/salátapult üzemeltetése helyett a jelenlegi helyzetben a pultból való értékesítést javasoljuk.

Mindehhez hozzátartozik, hogy egyelőre nincs tudományos konszenzus abban, hogy az alapvetően cseppfertőzéssel terjedő vírus az étellel vagy a csomagolás felületéről mennyire fertőz. Ezért a WHO-tól az amerikai FDA-ig az egészségügyi szervezetek ajánlása egybehangzóan az, hogy inkább ne kockáztassunk.

Mi köze a vírusnak a műanyaghoz?

A svédasztalok és önkiszolgáló salátabárok eltűnése látszólag csak kényelmi dolog, esetleg jóindulattal az egészséges étkezésünk szempontjából érdekes, ezért többen legyinthetnek rá. Pedig a nagy képet nézve komolyabb horderejű folyamatokra is hatással lehet.

Az egyik a személyre szabott szolgáltatások jövője. Míg az online platformokon mára gyakorlatilag alapértelmezetté vált, hogy a hirdetések minél inkább az érdeklődésünkhöz (például az internetes kereséseinkhez) igazítva jelennek meg, a hétköznapokban talán a vendéglátásban találkoztunk a leggyakrabban azzal a lehetőséggel, hogy az ízlésünknek megfelelően alakíthattuk a vásárolt terméket: az enni- vagy innivalónkat. Ebben a rendszerben mindenki jól járt, hiszen a vendégnek megadta a még eggyel több kis szabadság élményét – a svédasztalok pedig a büfék, bárok, éttermek költségein is faraghattak. Amíg ugyanis a vendég állította össze például a saját salátáját, addig meg lehetett spórolni a legalább egy plusz alkalmazottal járó költségeket. Ez pedig innentől egy nagyobb gazdasági játék részévé válik, ami érinti az étlap árait, esetleg az ételek minőségét, vagy hogy ki engedheti meg magának olykor-olykor az egyre drágább ételbárt. És ha csökken a forgalom, hány (ilyen) étterem marad talpon?
A svédasztalok visszaszorulása emellett elhozhatja az előre csomagolt fogások reneszánszát – és a legkézenfekvőbb megoldás természetesen még mindig a műanyag. Esetleg a papírdoboz, bár az nem átlátszó, és tudni akarjuk, mit veszünk. A szomorú ebben az, hogy olyan évek után történhet majd, amikor a Föld lakossága fokozódó figyelemmel fordult a műanyagszennyezés problémája felé.
Az Európai Unió általános ügyekkel foglalkozó tanácsa éppen egy évvel ezelőtt fogadott el 2021-től tilalmat bizonyos egyszer használatos műanyagokra vonatkozóan, mint amilyen például a műanyag tányér és evőeszközök. A probléma itt megint nem is annyira kényelmi, és nem áll meg a svédasztalos bárok helyzeténél, hiszen kérdés, hogy a járvány miatti higiéniás intézkedések úgy általában a műanyagszennyezés szintén akut kérdésének félresöprését jelentik-e majd. Vagy esetleg azt, hogy végre nagyobb teret kap a műanyagot helyettesítő olyan alternatív anyagok kutatása és gyártása, amelyek a környezetet nem vagy legalább sokkal kevésbé terhelik.

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy előfizetői tartalmakhoz is hozzáférj!

(Kiemelt kép: Unsplash)