Katie Piper

Katie Piper mindössze 24 éves volt, amikor 2008-ban a Facebookon megismerkedett Daniel Lynch-csel. A modellként és műsorvezetőként dolgozó lánynak imponált, hogy a férfi érdeklődik iránta, maga Katie is így fogalmaz a róla készült dokumentumfilmben: „amikor megláttam azon a képen, rögtön megtetszett.” A férfi ajándékokkal halmozta el, és figyelmes volt vele, de két hét után mintha teljesen kicserélték volna: erőszakos lett, állandóan hívogatta a lányt, aki úgy érezte, megfullad a kezdődő kapcsolatban. Lynch-nek mégis sikerült magát visszahízelegnie Katiehez, innentől azonban nem volt megállás. Egy hotelszobába vitte őt, ahol megerőszakolta és megverte, majd miután a lánynak sikerült mégis rábeszélnie, hogy vigye haza, folyamatosan zaklatta. Végül, amikor rájött, már nem nyerheti vissza Katie bizalmát, savval öntötte le a lány arcát, akinek nyelőcsöve is súlyosan károsodott, fél szemére pedig megvakult.

Katie tizennyolc hónap alatt 34 műtéten esett, hogy az arcát a lehetőségekhez képest visszaállítsák, de a támadás jeleit örökre viselni fogja. Pont ezért hozta létre a Katie Piper Foundation nevű alapítványt, hogy segítsen a megégett, vagy sebhelyes bőrű embereknek, amilyen ő maga is.

Waris Dirie

Waris Dirie topmodellként, emberjogi aktivistaként és íróként is keresi a kenyerét, de az ide vezető út korántsem volt rózsákkal végigszórva, ahogyan az A sivatag virága című könyvéből ki is derül. A Szomáliában született lányt az ottani hagyományoknak megfelelően már ötéves korában genitális, azaz nemi szervi csonkításnak tették ki, tizenhárom évesen pedig azzal kellett szembenéznie, hogy az apja egy ötven éves férfihoz akarja hozzáadni, mindössze öt tevéért. Waris úgy döntött, nem kér a frigyből, elszökött otthonról és az ország fővárosában, Mogadishuban keresett segítséget, ahol rokonai is éltek. Nagynénje férje vette a szárnyai alá, aki londoni nagykövet volt. A férfi magával vitte őt a brit fővárosba, ahol először takarítónőként kereste a kenyerét, de Waris akkor sem tért vissza, amikor a férfi mandátuma lejárt, inkább elásta az útlevelét és a McDonald’s-ban kezdett dolgozni – itt fedezték fel modellként is.

A nő 1997-ben beszélt először arról, mit tettek vele, de ugyanebben az évben döntött úgy, hogy a modellkedést hátrahagyva emberjogi aktivistának áll az ENSZ keretei között. Rá egy évre jelent meg az első könyve, 2002-ben pedig megalapította a Waris Dirie Alapítványt, ami a csonkítás veszélyeire és mindennaposságára hívja fel a figyelmet. 2009-ben humanitárius munkáját kiegészítette a PPR Foundation for Women’s Dignity and Rights szervezettel is, mely a nők méltóságáért és jogaiért küzd.

Chi Yvonne Leina

A mellvasalás bizonyos kultúrákban olyan hagyomány, mint a genitális csonkítás: ezzel szeretnék elérni, hogy a fiatal lányok ne legyenek annyira kívánatosak a férfiak számára. Chi Yvonne Leina kameruni újságíró, nőjogi aktivista kislányként maga is majdnem átesett ezen a fájdalmas beavatkozáson, de amikor ellenállt a nagymamájának, az letett róla, hogy megégesse őt. Ez volt az a pillanat, amikor elhatározta, egyetlen célja lesz az életben, hogy felhívja a világ figyelmét a barbár hagyományra, és megpróbálja végleg beszüntetni azt.

A World Pulse nevű szervezet keretében ma is ezt teszi, kameruni templomi közösségekbe, fodrászszalonokba és egyéb olyan helyre látogat, amelyekre a nők járnak, hogy meggyőzze őket, ne tegyék ugyanazt a saját gyerekeikkel, amin ők is keresztülmentek. Már több ezer nőt sikerült elérnie, de Leina szerint ezt csak a kezdet.

Bogaletch Gebre

Bogaletch Gebre 12 éves volt, amikor a genitális csonkításnak áldozatául esett, de helyzete semmilyen szempontból nem volt egyszerű, ugyanis apja még attól is tiltotta, hogy iskolába járjon. Bogaletch csakis a misszionárius iskola keretein belül merülhetett el a tudásban, de ez is elég volt ahhoz, hogy egy kis ösztöndíjjal megtámogatva végül felvételizzen a Massachusettsi Egyetemre. A hölgy az 1990-es években kezdett el aktivistaként tevékenykedni, nem csak a nők jogaiért állt ki Etiópiában, de nyíltan beszélt az AIDS-ről is.

Nem sokkal ezután nővérével karöltve megalapította a KGM Ethiopia nevű szervezetet kifejezetten azzal a céllal, hogy a női nemi szervek csonkítása, a menyasszonyrablások, és a megerőszakolással házasságra kényszerítés hagyománya ellen tiltakozzon. Kitartásáért már több díjjal is jutalmazták: 2005-ben North-South-díjjal tünették ki, 2007-ben Jonathan Mann-díjat kapott az emberi jogokért tett fáradalmaiért. 2013-ban pedig elnyerte a King Baudounin Nemzetközi Fejlesztés-díját, szintén az aktivistaként végzett munkájának köszönhetően.

A Nők Lapja 2016/28. számában a mellvasalás témakörének jártunk utána. A magazin az előfizetőkhöz július 12-én, az újságárusokhoz július 13-án érkezik.

Szöveg: D. A.

Fotó: dundascommunications.com, bbc.co.uk, theboltonnews.co.uk, womenforliberty.org