Amikor egy lokálpatrióta felfedezi, hogy fél órára tőle egy japánkert lapul. Farkas Edina Lina ajánlása lusta hétvégéhez.

Szégyen, nem szégyen, én nem tudtam róla, pedig egy ideje rendesen rá vagyok csavarodva a növényekre, a növényes hírekre, és úgy mindenre, ami növénnyel kapcsolatos. Tegnap például elmentem némi hideg élelemért a boltba, de egyből leragadtam a bejárattól balra, a virág részlegnél, ahol pletykák és hasonló árvák vártak arra, hogy egy hozzám hasonló növénymániás arra tévedjen. Csak annyit mondok, hogy a sajtot már nem tudtam beletenni a kosaramba.

(Fotó: VM KASZK)

Így talán már el tudjátok képzelni, hogy tegnap, amikor az első reggeli kávémmal kezemben pörgettem a híreket, és megláttam, hogy Zuglóban felújítottak egy japánkertet, mennyire megdöbbentem. Több mint öt éve élek az említett kerületben, de arról halvány lila fogalmam sem volt, hogy egy ilyen csoda van a közelemben, hogy a margitszigeti és az állatkerti mellett még egy hasonló tematikára épülő távol-keleti parkot találunk Budapesten. Ráadásul – és amikor ezt elolvastam, tényleg arra gondoltam, hogy ez idáig kő alatt éltem – az 1928-ban telepített park az ország első ilyen stílusú díszkertje, és alig húsz percre van tőlem, a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Iskola udvarán. A kertet teljesen felújították, így teljes pompájában lehet élvezni, potom 500 forintért.

Ekkor látogatható a kert:

Hétfőtől péntekig 8 – 20 óra között, szombaton és vasárnap pedig 8 – 16 óra között tart nyitva. A felnőtt belépő 500 forint, a gyermekjegy pedig 300 forintba kerül.

A kertet egyébként maga Varga Márton, az intézmény alapítója tervezte és építette. A weboldal információi szerint a japán császári család tagja, Takamacu herceg és felesége 1931-ben fel is keresték a kertet, és ajándék növényeket is hoztak a messzi Japánból. Ezek közül még ma is látható az Orixa japonica, a Prunus serrulata ’Kansan’ utódja, továbbá a Wisteria sinensis, az Acer ginnala, a Hibiscus syriacus (teltvirágú alak) és a Prunus nana. A második világháborúban aztán súlyos károkat szenvedett a kert, majd az ötvenes és hatvanas években felújították, és a hetvenes évek elején újabb területtel bővítették, így ma már meglehetősen sok vonásában eltér az eredeti állapotától.

Az iskola fennállása óta tanárok, diákok nagy lelkesedéssel és gondossággal gyűjtötték és telepítették a növényeket, így tényleg  nagyon változatos és sokszínű növényállomány jött létre, több botanikai érdekességgel és különlegességgel.

A magas faj- és egyedszám illeszkedik a kert magját képező tórendszerhez, szikla- és kőcsoportokhoz, és az engem ezúttal  kevésbé érdeklő műtárgyakhoz. 

(Fotó: VM KASZK)

Alapja a közel 200 négyzetméter nagyságú, erősen tagolt partvonalú tórendszer, amelyek a „Vízesés”, „Kincseshajó”, „Teknőcsziget”, „Darusziget” valamint a „Semmiség óceánja” csodálatos nevű részekből állnak. Lépőköveken sétálhatunk át rajtuk, közben rejtett zugokat , érdekes növényeket deríthetünk fel. Apropó érdekességek, találunk egy lombhullató kínai mamutfenyőt is, aminek a története is különleges: miután a szakmai körökben kihaltnak vélt fajta néhány példányát 1944-ben, Kínában megtalálták, magcsere útján Magyarország is kapott továbbszaporítás céljára, ezekből nőt ilyen hatalmasra a zuglói darab.  A helyet tényleg érdemes alaposan bejárni, ha karantén után még mindig nem vágysz tömegekre, akkor pedig végképp ajánlom. Egy átdolgozott, stresszes hét után ideális hely lehet a lenyugvásra.

(Kiemelt kép: VM KASZK)