Csodálatos a színészekben, hogy megőrzik a gyermeki énjüket, hiszen végigjátsszák az életüket. Valószínűleg ezért lepődtem meg, amikor a Barátok közt sztárja csöppet sem játékosan kiáltotta a telefonba: Ildikém, adj még két napot, be kell fejeznem a szakdolgozatomat! 

– Huszonkét éve alakítod dr. Balogh Nórát, az okos ügyvédnőt a Barátok köztben, ha a vírus nem szabna határt a vágyaimnak, holnap megnézhetnélek Gödöllőn, ahol Ady Lédáját játszod Pozsgai Zsolt drámájában, és hallottam, hogy coachként tréningeket tartasz. Belefért az idődbe, hogy ismét tanulj?
– Hogyne, hiszen szenvedélyesen érdekel a világ és az emberi viszonyok! Olyan gyorsan változik körülöttünk minden, hogy arra reagálni kell. Persze lehet integetni a vonat után fehér keszkenővel, de az én személyiségemhez jobban illik, hogy újra és újra felszálljak rá. Színész vagyok, drámapedagógus és coach, természetes számomra, hogy egy felnőtt embernek folyamatosan tanulnia kell.

– Most éppen mit?
– Korábban Zsigmond Király Főiskola névre hallgatott a jelenlegi Milton Friedman Egyetem, ahol végzős vagyok andragógia szakon, ami a felnőttképzés tudománya, és a szakdolgozatom szerencsés leadása után már az államvizsgára készülök. Kapcsolódik a pszichológiához, a szociológiához, a korábban megszerzett coach végzettségemhez, remek választás volt. Élveztem minden percét! De bármit tanulok, ugyanilyen jól érzem magam, mert végtelenül kíváncsi vagyok, ráadásul megfigyeltem, minél többet tud az ember, annál jobban látja, milyen keveset tud. Ha a drága kíváncsiságom nem hagy el, egy életen át fogok tanulni. Olyan ritkán beszélünk arról, hogy a tanulás örömforrás!