Élt egyszer egy özvegyasszony a hét gyermekével. Olyanok voltak, mint bármely más család – kivéve, hogy az édesanya óriás volt, és óriások voltak a gyermekei is! A hegyekben éltek, és annak ellenére, hogy emberfeletti erejük volt, nem ártottak a légynek sem. Az anya büszke volt hét gyermekére; nemcsak bátrak és okosak voltak, de mindnek megvolt a maga különleges képessége is.
Történt egy napon, hogy az óriásanya a hegyek között barangolt, gyógyfüvek után kutatva. Messzire került az otthonától, olyan helyre, ahol még sohasem járt. Ahogy a füveket szedegette, sírásra lett figyelmes. Valahol a közelben egy fiatal lány zokogott keservesen. Körülnézett, és rájött, hogy egy barlangból jön a hang; a bejáratot hatalmas szikla torlaszolta el.
– Ki vagy, és miért sírsz? Hogyan tudok segíteni rajtad?
– Jaj, én szerencsétlen – szipogta a lány. – A nevem Porciella, és királylány vagyok! Egy gonosz óriás elrabolt, és fogva tart. Azt akarja, hogy a felesége legyek!