Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a lap tartalmából:
Fogunk-e változni?
A koronavírus-járvány elejétől kezdve nagyon sokszor hallottam, hogy na, most aztán gyökeresen meg fog változni az egész világunk! Érdekes (volt) megfigyelni, mennyire különbözőképpen lehet ugyanazt a dolgot értékelni. Vannak, akik például a globalizáció megtorpanását, sőt visszafordulását jósolják, míg mások éppen ellenkezőleg, úgy látják, hogy csakis globális szinten lehet ezt a problémát megoldani. Úgy tűnik, hogy mindenki ugyanazt a nótát fújja, amit a járvány kirobbanása előtt. Ebben tehát nincs változás. Ahogy abban sem, hogy miként reagálunk a krízisre. Mint mindig, most is vannak, akik hangosan követelik a rászorulók számára a segítséget, és vannak, akik szép csendben segítenek is. A megfigyelésem az, hogy a két halmaznak csak nagyon ritkán van közös metszete. Eddigi újságírói tevékenységem során ha valamit megtanultam, hát az az, hogy a fogadatlan prókátorok általában nem képviselnek semmit és senkit – saját érdekeiken kívül. És persze vannak, akik ebben a járványhelyzetben is a marketinglehetőséget látják meg, amennyiben kis befektetéssel és egy jó ötlettel nagy közönséget tudnak elérni, hogy népszerűsítsék a portékájukat.
De nem a hangoskodókról és érdekemberekről szól az e heti Nők Lapja Téma, hanem azokról, akik azért segítenek, mert egyszerűen jó emberek. Sokat szenvedünk és panaszkodunk az önzés és szeretetlenség miatt, különösen a nagyobb városokban – például a parkolóhelyekért folytatott ádáz küzdelem során. Falun járva érti csak meg az ember igazán, hogy amikor mindenkinek jut ingyenes parkolóhely, miért viselkedünk sokkal együttérzőbben egymással. Éppen ezért igazán lélekmelengető felfedezni, hogy a bajban mennyi segítőkészség mutatkozott meg városi és vidéki emberben egyaránt. Ha valaminek változnia kell a mostani krízis során, hát az lenne jó, ha ez a segítőkészség továbbra is velünk maradhatna.
Krúdy Tamás, vezetőszerkesztő
