Az életben, hál’ istennek, van valami forgatókönyvszerű, máskülönben elviselhetetlenül értelmetlen lenne. Mindenki megkap apait, anyait, aztán megpróbál elvergődni valamiféle happy endig. Legtöbben csiszolgatni próbálják a rájuk osztott szerepet, de csak kevesen kísérelik meg átírni azt, amit a genetika, a transzgenerációs hatások, a sors, vagy ki tudja, mi, rájuk mért. Ez a gyönyörű, bolond lány, Drew Barrymore megpróbálta. Fülig érő szájjal. És sikerült neki!

F. Scott Fitzgerald szerint az amerikai életekben nincs második felvonás. Az író nyilvánvalóan nem ismerte Drew Barrymore-t. A színésznő 1975. február 22-én, egy szombati napon látta meg a napvilágot. Hét évvel később már az egész galaxist levette a lábáról, egy különös, totyogó idegen lényt is beleértve. A mellkasunk ma is vöröses fénnyel izzik, ha E. T. kis barátnőjére gondolunk. A copfos Gertie-t alakító kislány ma már negyvenöt éves, kétgyermekes anya, ránézésre ugyanolyan csinos, vicces és imádni való – de vigyázat, vad kishúgunk ő, a poklot is megjárta, és még mindig parázslik.

A család, a gének

Makó Ildikó egy brannenburgi menekülttáborban született, Makó Antal és Makó Valéria lányaként, 1946-ban. A család 1951-ben hagyta el Németországot egy menekültek számára indított hadihajón, és tíz nap után megérkezett New Yorkba, majd nem sokkal ezután a philadelphiai Reading városkában próbáltak új életet kezdeni.