Gyerekkorom óta imádom az átváltoztató show-kat, valahogy mindig megmelengeti a szívemet, amikor egy vizuális kaland során valakit az önelfogadás és magabiztosság útjára irányítanak, felvérteznek az érvényesülés külső és belső attribútumaival. Persze tudom, ez egy elég ellentmondásos műfaj, hiszen gyakran, főleg a régebbi kiadások az uralkodó, sokakat kizáró szépségeszményt támogatták, amik után a skatulyákba nem passzoló ember gyakran inkább kényelmetlenül érezhette magát. Hiszen melyek voltak a műfaj korai verzióinak ultimát tanácsai? Fogyj le, eddz többet, vásárolj több ruhát!
Nem úgy a Netflix Queer Eye (Meleg szemmel) című, 2018-ban debütált átváltoztató show-jában, amiről annak ellenére is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, hogy néha kicsit túltolja a népnevelést. Ajánlóm apropója pedig, hogy VÉGRE elérhető az ötödik évad. Az első négyet, illetve a Japánban forgatott, négyrészes különkiadást sikerült egyetlen hétvége és egy nap alatt pótolnom, és ennek már több hónapja, így igencsak hiányzott már ez a szeretetparádé. Pótolnom, igen, hiszen a műfaj iránti rajongásom ellenére a Queer Eye két évig kimaradt az életemből. Máig nem értem, hogyan történhetett, de fátylat rá, a fő, hogy végig néztem, és igen, több lettem általa.
Jön a mesés ötös
A casting egyszerűen tökéletes. A Fab 5, vagyis a fabulous five, mesés ötös, az átváltoztató brigád tagjai egytől-egyik fantasztikusak, nem is tudnék kedvencet választani közülük. Na jó, talán mégiscsak Jonathan néha gyerekes lelkesedése, a külvilágra fittyet hányó, krézi szettjei és határtalan szeretete a leginkább magával ragadó az egész bandában. És ez nemcsak afféle csajos rajongás, sok férfi ismerősöm, aki nézi a sorozatot, odáig van ezért az őrült, ugyanakkor sok szempontból sérült, és nehéz múlttal küzdő figuráért.
Jonathan Van Ness egyébként a fodrász és szépségszakértő, rajta kívül a lengyel származását büszkén hirdető Antoni Porowski séf, étel- és borszakértő, a nagyon brit Tan France divattanácsadó, a szuperkifinomult Karamo Brown kultúra- és önértékelés-felelős, illetve Bobby Berk dizájnszakértő alkotja a mesés csapatot. Ez az öt meleg fickó nemcsak a jelentkezők külsejét, gondolkodását, önértékelését és otthonát veszi kezelésbe és csavar rajta egyet a jó irányba (nem kell aggódni, csillámporral nem szórja meg), de a nézőkre is igen erős hatással vannak, nem véletlen, hogy valódi szupersztárok lettek Amerikában.
Eleinte klisének tűnik mindegyikük, de aztán gyorsan kiderül, hogy ezek a fiúk elképesztően normálisak. Olyan őszinte elragadtatással és örömmel állnak mindenkihez, annyira használható, szívhez szóló és normális tanácsokat adnak a kezeik közé került szereplőknek, hogy még a szőrös szívű kötekedők is hajlamosak elhinni, hogy mindez őszintén jön belőlük. Persze minden tökéletesen megrendezett, az egyes részek a szórakoztató műsorok tökélyre vitt elemeit vonultatják fel, mégis elhiszem, amikor Fab 5 tagjai elsírják magukat egy-egy nehéz sors vagy őszinte vallomás láttán, vagy amikor magukra, saját küzdelmeikre ismernek a szereplők történeteiben. Az igen szigorú Rotten Tomatoeson sem véletlenül kapott 97%-ot a sorozat (az örökké elégedetlen felhasználóik is 91%-osra értékelték). A Queer Eye tehát hasít, még akkor is, ha esetenként kényesnek titulált témát feszeget. Például rögtön az ötödik évad első részében, amelyben egy vállaltan meleg evangélikus lelkészt vesznek kezelésbe és segítenek neki feldolgozni a kései coming outtal és fiatalkori önmarcangolásával a saját magán ejtett lelki sebeket. Az epizódról a Keresztény Kultúra Facebook oldal is elismerően nyilatkozott. Mint az oldal üzemeltetője is írta, az Amerikai Evangélikus Egyházban (ELCA) 2009 óta szentelnek fel nyíltan LMBTQ+ lelkészeket, számuk ma kb. 300 lehet. Az rész azzal is foglalkozik, hogy hogyan találkozik a szexualitás sokszínűsége a gyakorló keresztény élettel. Gyakorlatilag minden rész iskolapéldája annak, hogyan nyomorítja meg a férfiakat a toxikus maszkulinitás kultúrája, hogyan kínozza a nőket a rájuk nehezedő, ósdi társadalmi elvárások sokasága. És ez nem ilyen vagy amolyan propaganda, hiszen a világ változik, és sokak számára sokkal fontosabb elfogadni és szeretni, segíteni egymást, mint embertársainkat utálni.
A műsor egyébként a 2003-as Queer Eye For The Straight Guy című átváltoztató műsor remake-je, alkotója is ugyanaz, David Collins. A dramaturgia is maradt: az öt meleg tanácsadó bepillantást kap a jelölt életébe, megérkeznek, elementáris erővel kezelésbe veszik, majd útjára indítják a delikvenst egy remélhetőleg boldogabb, könnyebb élet felé. A könnyek potyognak, szeretsz mindenkit és elkezdesz hinni egy jobb világban, ahol nincs (annyi) gyűlölet, és együtt kiáltod a srácokkal, hogy yaaasss, queen! Ennél pedig őszintébb, reménykeltőbb és csodásabb dolog nem is történhet velünk!
Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!
(Kiemelt kép: IMDb)
