Mi történt?

A koronavírus alapvető társas szokásainkat is megváltoztathatja. A tudósok szerint az ölelést is újra kell gondolnunk.

Miért fontos?

Az ölelés lényeges alapja a pszichés, fizikai egészségünknek, ugyanakkor kockázatos a koronavírus terjedését tekintve. Mit tehetünk, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon, vagyis öleljünk, de ne fertőzzünk?

Tovább olvasnál? Ez lesz még a cikkben:

• Miért létfontosságú az ölelés?
• Mennyi kell belőle, és hogyan öleljük egymást biztonságosan a koronavírus árnyékában?

Nemcsak üres klisé, hogy az érintés többet ér minden szónál, gondoljunk csak az élet nehéz, vagy épp ellenkezőleg, euforikus pillanataira, amikor szavak helyett csak erősen öleljük egymást. Johannes Eichstaedt a Stanfordi Egyetem pszichológiaprofesszora azt mondta a The New York Timesnak, hogy amikor kedvesen megérintjük egymást, a biológiai rendszereink azt kommunikálják egymásnak, hogy szeretnek minket, hogy nem vagyunk egyedül.

Minél kevesebb ölelést, érintést kapunk, annál kevésbé érezzük magunkat szeretettnek és szerethetőnek, vagyis az érintés hiánya belülről sorvaszt el minket.

Kutatások igazolják ugyanis, hogy a rendszeres ölelés többek között csökkenti a stresszt, mivel megnyugtatja a szimpatikus idegrendszert, amely aggodalom, szorongás idején káros stresszhormonokkal árasztja el a testünket. Hasonlókról számol be Nagy Emese is, a Dundee Egyetem pszichiátere, aki  a leghíresebb kutatást készítette a témában. A kutató a 2008-as pekingi olimpia felvételeit elemezte 21 sportág döntőjéről, összesen 188 ölelést vizsgált meg képkockáról képkockára, és azt tapasztalta, hogy nemzetiségtől vagy nemtől függetlenül mindannyian megosztották a pillanatot egy öleléssel, függetlenül attól, hogy boldogságot fejeztek-e ki, vagy vigasztaltak. A The Telegraphnak elmondta, arra jutott, hogy az érzéseket át lehet adni úgy egy másik embernek, hogy az közös élmény legyen. Ezek a közös pillanatok növelhetik a további tapasztalatok, élmények megosztásának valószínűségét, a további tevékenységek összhangra emelését, ami végül az összetartozás érzéséhez vezethet az emberek között. De egyéb kutatások is azt mutatják, hogy az ölelésnek fontos pozitív hatásai vannak a fizikai, lelki egészségünkre nézve: az érintés csökkentheti a megnyugtatott személyben a stresszt, míg egy másik kutatás arra jutott, hogy az emberek, akiknek a mindennapi életében ott van az ölelés, kevésbé betegszenek meg, vagy ha meg is betegszenek, könnyebben jutnak túl rajta, mint azok, akik hiányt szenvednek az intimitásból. De az ölelés ezen kívül boldogabbá tehet minket, a félelmeinket, szorongásainkat csökkenteni tudja, és a tudósok azt is állítják, hogy különféle testrészeinek megérintésével egy idegen is képes az érzelmek  széles skáláját kifejezni egy másik ember számára.

Mr. Vibes egy fertőtlenített jelmezben ölel egy nőt a „Social distancing idején a művészet megölel” című performanszon, 2020 június 1., Amszterdam.
(Fotó: Paulo Amorim / NurPhoto via Getty Images)

Mennyi ölelésre van szükségünk, és hogyan tegyük mindezt a koronavírus alatt?

A modern társadalmakban viszonylag ritka az, hogy idegen emberek ölelgessék egymást, pedig az egyik leghíresebb amerikai családterapeuta, Virginia Satir szerint napi négy ölelésre van szükségünk a túléléshez, napi nyolc ölelésre az önfenntartásunkhoz, de tizenkettő ölelésre a fejlődéshez. A szakemberek szerint a hozzánk legközelebb állók átölelése, akár pár pillanatig is, különösen pozitív hatással lehet az agyunkra és a testünkre.

A koronavírus-járvány kitörése óta azonban még inkább lecsökkent az ilyen jellegű interakcióink száma, nem fogunk kezet, nem adunk egymásnak puszit, és félve öleljük meg egymást, különösen az idősebb szeretteinket, akiknek érintésére talán mindennél jobban vágyunk.

Linsey Marr, aki a légúti megbetegedések terjedésének szakértője, azt mondja, hogy meg kell tanulnunk újra ölelni, úgy hogy a lehető legkisebb veszélynek tegyük ki egymást. Nagy felelősség az ilyen fokú közelség: a kutató szerint ugyanis egy átlagos köhögéssel öt-tízezer vírust is a levegőbe engedhetünk, ugyanakkor a kóbor részecskék csak pár százaléka fertőző. Egy hongkongi tanulmány matematikai modelljei alapján, amely azt vizsgálta, hogy a légúti vírusok miként terjednek szoros kapcsolat során, Dr. Marr kiszámította, hogy egy rövid ölelés alatt az expozíció kockázata meglepően alacsony lehet – még akkor is, ha olyan embert ölelünk meg, aki nem tudja magáról, hogy megfertőződött, és köhögött.
„Nem tudjuk, hány fertőző vírus szükséges ahhoz, hogy megbetegedjünk – valószínűleg egynél több ”– mondta Dr. Marr. „Ha nem beszélgetünk vagy köhögünk átölelés közben, akkor alacsony a kockázat” – írja a The New York Times.

Ilyen az ölelés új, steril dimenziója

Egy kanadai nő videója bejárta a világot, Carolyn Ellis nem bírta tovább, hogy nem tudja megölelni az édesanyját, így nejlonból készített egy belebújós „ölelős pólót”, hogy végre a karjaiba zárhassa az egyedül élő mamáját. A jó hír, hogy a legújabb kutatások szerint nem kell feltétlen szkafanderben ölelkeznünk, de a pandémia jóval nagyobb tudatosságot igényel tőlünk – íme a koronavírus utáni ölelés új forgatókönyve:

Ezek szerint lehetőleg öleljük egymást a szabadban, viseljünk maszkot, az arcunkkal ne érintsük közben egymás testét, ruháját. Ne öleljünk meg olyanokat, akik köhögnek vagy egyéb tüneteket produkálnak.

Összeölelkezés közben bármennyire nehezünkre esik, fordítsuk az arcunkat a másikétól ellentétes irányba, ezt mindig tartsuk szem előtt,  a szakember szerint ugyanis az arc pozíciója a legfontosabb a fertőzés szempontjából. Ne beszéljünk és lehetőleg ne lélegezzünk, ne köhögjünk közben, és ne csókoljuk meg egymás arcát, és próbáljuk rövidre venni az ölelés idejét. Ha pedig megvagyunk vele, mehetünk kezet mosni. 
Egy másik szakember, Julian Tang virológus szerint a legtöbb ölelés kevesebb, mint 10 másodpercig tart, így az embereknek képesnek kell lenniük kezelni, biztonságos keretek között folytatni ezt a tevékenységet. Dr. Tang szerint fontos, hogy ölelés után térjünk vissza a legalább két méter távolsághoz, mielőtt újból beszélgetnénk, hogy biztonságos távolságban legyünk egymás lélegzetétől. Yuguo Li, a hongkongi egyetemi mérnökprofesszor szerint  a személyes beszélgetések – amikor akaratlanul is közelebb vagyunk egymáshoz – kockázatosabbak, hiszen az expozíciójuk jóval hosszabb, mint egy ölelésé.
Tény, nem a legjobb egy szabályrendszer szerint ölelni, de még mindig jobb, mint nélküle létezni.

(Kiemelt kép: A kanadai Carolyn Ellis és édesanyja Susan Watts megölelik egymást, 2020. május 16-án. Fotó: Jorge Uzon/Afp)

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!