A popkultúrában nagy hagyománya van a női űrhajósoknak, gondolj csak a Jodie Foster főszereplésével készült 1997-es Kapcsolatra, a Csillagok között című filmre vagy a Gravitációra, hogy csak néhányat említsünk. De nemcsak a női űrhajósok hálás téma. Ha a popkultúra tényleg a társadalmi igények tükröződése, akkor világos, hogy a világ szomjazza a női mérnökökről és tudósokról szóló filmeket, ezek felsorolásába most inkább bele sem kezdek. Ezek a női tudósok, ahogyan az űrhajósok, szintén jelen voltak az űrkorszak kezdeteinél: ha láttad a Számolás joga című mozit, akkor bizonyára emlékszel rá, hogy a NASA-nál afroamerikai matematikusnők is dolgoztak: az 1959-1965 között zajló Mercury-program keretein belül végeztek számításokat és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy John Glenn kijusson az űrbe. Ez még az űrverseny idején történt a  Jim Crow korszakban, a szegregáció idején. A kezdetekben tehát akár reménykedni is lehetett abban, hogy az űrutazásból a nők is egyenlő mértékben kiveszik majd a részüket – nem meglepő módon nem ez történt.
Most 2020-ban ott tartunk, hogy az 567 ember közül, aki járt már az űrben, csak 65 a nő, még úgy is, hogy a 2000-es évek óta megduplázódott a női asztronauták száma. Ebből a 65-ből 38-an jártak a Nemzetközi Űrállomáson (ISS). Az amerikaiakon és oroszokon kívül ukrán-kanadai, kanadai, japán, dél-koreai, iráni, kínai, indiai származású amerikai és olasz nő járt kint a világűrben – a teljes listát itt találod.

Nemzetközi együttműködésként az ISS 1998 decemberében kezdte meg küldetését, azóta 15 országból több mint 200 ember töltött időt a fedélzeten. (Fotó: Nasa)

A kezdeti lendület után 20 év szünet 

A nagy elsőket mindenki ismeri. 1961. április 12-én Jurij Gagarin volt az első ember az űrben, amivel az űrrepülések terén az oroszok megelőzték az amerikaiakat. Egyébként csak három héttel, hiszen május 5-én már Alan Shepard is kijutott a világűrbe. 1969. július 20. – az első holdra szállás. Aztán persze ott a magyar első, Farkas Bertalan, aki Valerij Kubaszovval 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor indult neki az űrnek a Szojuz–36 fedélzetén – Magyarország ezzel a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a kozmoszba. Na de vissza a kezdetekhez: Nyikolaj Kamanyin tábornok, az oroszok űrhajóscsoportért felelős vezetője már 1961 nyarán felvetette , hogy nőket is űrhajóssá kellene képezni. Legfőbb érve az volt, hogy mivel nyilvánvalóan nők is fel fognak jutni az űrbe, jó lenne minél előbb felkészíteni őket az ilyen utakra.

Illetve az is benne volt az kezdeményezésében, hogy szerinte semmiképpen sem szabadott hagyni, hogy az amerikaiak előbb küldjenek fel nőnemű űrhajóst, mint a szovjetek, elvégre az milyen remek reklámja a kommunizmusnak. A szakmai köröket nem, de Hruscsovot meggyőzte, így 1963. június 16-án a Vosztok-6 fedélzetén aztán ki is jutott az első nő, a 26 éves (!) textilgyári munkás és hobbiejtőernyős Valentyina Tyereskova, aki aztán három nap alatt 48-szor kerülte meg bolygónkat. Noha az amerikai űrprogram kezdetén William Randolph Lawrence (ő az űrben használt gyógyszerek specialistája volt) arra jutott, hogy a nők alkalmasabbak lennének űrhajósnak kisebb termetük, kevesebb oxigénigényük miatt, ehhez képest az amerikaiak csak húsz évvel az oroszok után jutottak el odáig, hogy nőt küldjenek az kozmoszba. Tyreskova útja után az oroszok is leálltak a női űrhajósképzésről – a második nő, akit szintén ők küldtek az űrbe, Szvetlana Szavickaja volt, 1982 júliusában.

Valentyina Tyereskova, az első nő az űrben, a vostok kapszula előtt, 1963. június. (Fotó: Sovfoto / Universal Images Group via Getty Images)

A harmadik az amerikai Sally Ride volt 1983 nyarán, akitől indulása előtt olyanokat kérdeztek az újságírók, hogy sírt-e a kiképzésen, vagy hogy visz-e magával sminket az útra. Érdekes adalék, hogy a NASA mérnökei akkoriban annyira képben voltak úgy általában a női test működésével, hogy úgy számolták, 100, de akár 200 tamponra is szüksége lehet egy nőnek egy hét alatt, de végül Sally Ride meggyőzte őket, hogy elég lesz 50 darab is.

Ha nem Tyereskova, akkor ki?

Az űrutazás laikus fejjel szinte felfoghatatlan, nem meglepő, hogy rengeteg összeesküvés-elmélet kering a témában, és ez az első női űrhajóst is érinti. A leghíresebb ilyen elmélet természetesen az, hogy nem is történt meg a holdra szállás, Neil Armstrong és Buzz Aldrin híres felvételei valójában egy műteremben készültek. Van viszont egy másik, sokkal hátborzongatóbb teória, a szelleműrhajósok vagy más néven elveszett kozmonauták legendája – ők azok, akik ugyan kijutottak a világűrbe, de utána soha senki nem látta őket viszont. Ezek többségéről bebizonyosodott, hogy kacsa, de több történet máig is tartja magát. Ezek szerint nem Jurij Gagarin volt az első az ember űrben, ő csak az első volt, aki visszatért (életben maradt), az elmélet hívői szerint őt megelőzve több szovjet űrhajós is életét vesztette a próbálkozások során, viszont ezeket az információkat eltitkolta a szovjet kormány, mert hatalmas presztízsveszteséget okozott volna az USA-val vívott űrverseny során. 

A 1980-as években egy James Oberg nevű újságíró utánajárt a Szovjetunióban történt űrbaleseteknek, de ő nem talált megdönthetetlen bizonyítékot arra, hogy valóban tűntek volna el szovjet asztronauták.

Miután a Szovjetunió összeomlott, a titkosított információk egy része napvilágra került, és egy űrhajós-jelöltről tényleg bebizonyosodott, hogy elhunyt, de sem balesetét, sem halálát nem tették közre, sőt valamennyi korabeli fényképről megpróbálták eltüntetni, így aztán ez új táptalajt adott az összeesküvés-elméleteknek. Valentyin Bondarenko 24 éves volt, amikor 1961 márciusában egy alacsony nyomású kamrában eltöltendő gyakorlat során olyan súlyosan megégett, hogy 16 órával később elhunyt. Ezen kívül azonban más feljegyzések nem utaltak arra, hogy valaha is haltak volna meg más pilóták az űrverseny során. De ettől függetlenül is tartja magát a történet, miszerint 1959-ben egy cseh kommunista vezető  arról szivárogtatott ki infókat, hogy 1957-ben egy bizonyos Alekszej Ledovszkit az oroszok fellőttek egy R-5A rakétával. Rajta kívül Andrej Mitkov, Szergej Shiborin és Maria Gromova neve is felmerül, mint olyan kozmonauták, akik küldetés során vesztették életüket, de a szovjet kormány eltitkolta történetüket. Ha ez valóban így lett volna – de erre semmiféle bizonyíték nincsen – akkor pedig nem is Valentyina Tyereskova, hanem Maria Gromova volt az első nő az űrben.

Miért nem küldtek nőt korábban az amerikaiak az űrbe?

Jogosan merül fel a kérdés. A válasz egyébként egyszerű: a 60-as években az Egyesült Államokban vadászpilóták mehettek csak űrhajósképzésre, ez a karrier pedig akkor nem állt nyitva a nők számára. Csak az 1970-es években osztotta két kategóriára az űrhajósjelölteket a NASA: akkor kerültek be a pilóták mellé a küldetésspecialisták, így lett esélye a repülési tapasztalattal nem rendelkező, de saját tudományterületükön eredményes tudósoknak a világűrben kísérletezni. 1972-ben az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadta az új esélyegyenlőségi törvényt, ami azt hozta magával, hogy az évtized végére az ország minden egyes intézményében megnőtt az ázsiai amerikaiak, afroamerikaiak, illetve nők aránya. A NASA-nál ekkoriban tényleg nem tudták, hogy a gravitáció nélkül mi történik a menstruációs vérrel, attól tartottak, hogy csakúgy, mint a többi testfolyadék, az is a test felső részébe áramlik majd, így az megállhat a hasüregben, hashártyagyulladást okozva, ami pedig életveszélyessé is válhat. Az asztronauták azonban nem féltek ettől, és nem is történt semmi baj.

Hamarosan nő léphet a Holdra!

Kathryn Sullivan (Fotó: Getty Images)

Christina Koch és Jessica Meir asztronauták nemrég fordították az egész világ figyelmét újra az űrutazás felé: télen megcsinálták az első, csak nők által végrehajtott űrsétát. Az ISS 2000-es indulása óta több mint 200 űrséta volt a Nemzetközi Űrállomáson, mégis 20 évet kellett várni az első nőire. (A legelső nő, aki űrsétát tett, Szvetlana Szavickaja volt 1984. július 25-én, őt követte Kathryn Sullivan még azon év októberében.) Az első csak női űrséta már 2019 tavaszán megvalósult volna Koch és Anne McClain részvételével, de akkor ez meghiúsult, méghozzá egy viccesnek tűnő, valójában inkább szomorú ok miatt: egész egyszerűen nem állt rendelkezésre két M-es méretű űrruha.

Így aztán McClain, aki egy héttel korábban már tett egy űrsétát Nick Hague űrhajóssal, nem tudott Kochhal tartani – Hague-nak adta át a lehetőséget, akire jó volt az L-es méretű ruha. Meir április 17-én, Christina Koch pedig még előtte, 2020. február 6-án tért vissza a Földre. Utóbbi kint tartózkodása során több rekordot is megdöntött: női asztronauták közül ő töltötte a legtöbb időt az űrben, küldetése alatt 5248-szer kerülte meg a Földet, 210 kísérletet végzett el, illetve a már említett első, csak nők által végrehajtott űrsétában is részt vett. Aztán ott van Beth Moses, a Virgin Galactic tréning főnöke, aki nőként elsőnek jutott ki az űrbe kereskedelmi űrrepülővel. A Virgin Group-alapító Richard Branson milliárdos, a fizetős űrturizmus úttörője (Elon Muskot mostanában lefoglalta a SpaceX) tavaly küldte fel az első embereket a világűrbe a Virgin Galactickel. Az út abszolút rekord lett, hiszen hibrid rakétahajtóműves repülőgép még soha nem jutott el ilyen magasságba. (Az Egyesült Államokban hivatalosan nyolcvan kilométeres magasságban jelölik ki a világűr határát, a Virgin Galactic pedig 90 kilométerre távolodott el a talajtól.) Beth Moses és csapata fogja felkészíteni azt a több mint 500 előjegyzett űrturistát, akik befizettek az űrt megcélzó a kereskedelmi járatra, amire egy jegy 250 000 dollárba került.

Jessica Meir (b) és Christina Koch az ISS fedélzetén az első csak nők által végrehajtott űrséta előtt, 2019.október 18. (Fotó: Nasa)

Ami még ennél is izgalmasabbnak tűnik, hogy ha az Artemis-program rendben megvalósul (a koronavírus miatt valószínűleg csúszni fog, hiszen maga a rakéta és az Orion életfenntartó kapszula gyártási telepei bezártak), akkor 2024-ben nő léphet a Holdra. Jim Bridenstine, a NASA igazgatója 2019-ben a női egyenjogúság napján beszélt arról, hogy a Holdra juttatott két űrhajós közül legalább az egyik nő lesz. A NASA-vezér kiemelte, az Artemis-program jóval színesebb lesz, mint elődje, az Apollo-program volt. Erre cinikusan annyit mondhatnánk, hogy az nem lesz nehéz, hiszen abban kizárólag fehér férfiak vettek részt. Bridenstine elmondta, hogy ez a program személyes okok miatt is fontos számára, hiszen van egy 11 éves lánya. „Szeretném, ha tudná, hogy ugyanolyan lehetőségek állnak ma előtte, mint amilyenek rám vártak fiatalként” – nyilatkozta.

Magáncégek az űrben

2020. május 30. szintén történeti dátum lett: először szállított magáncég embereket az ISS-re, amivel az amerikai milliárdos, Elon Musk és cége, a SpaceX, illetve az űrhajósok, Bob Behnken és Doug Hurley írták be magukat az űrkutatás történelmébe. A cég 18 éve létezik és maga az alapító sem gondolta, hogy valaha eljutnak idáig. Ez az első, magáncég által végrehajtott űrutazás egyébként azért is különösen fontos az amerikaiaknak, mert kilenc év óta ez volt az első olyan misszió, amelynek során az USA területéről lőttek fel űrhajósokat az űrállmásra. És hogy miért? Azért, mert a NASA 2011. júliusában megszüntette a Space Shuttle-programot, amelynek 30 éve alatt 135 küldetést indítottak Kennedy Űrközpontból. Az azóta eltelt időben a nemzetközi űrállomásra küldött asztronauták Oroszországból indultak – a NASA pedig több mint 4 milliárd dollárt fizetett az oroszoknak azért, hogy a Szojuz-programban amerikai űrhajósokat is küldjenek az űrállomásra. 

A NASA űrhajósai, Bob Behnken és Doug Hurley a Kennedy Űrközpontban 2020. május 30. Cape Canaveral, Florida. (Fotó: Joe Raedle / Getty Images)

A Dragon2 űrhajósai nem a már megszokott szkafanderben indultak neki az útnak. Ha olyan érzésed volt, mintha szuperhős jellege lenne az űrruháknak, jó úton jártál. Azokat ugyanis az a Jose Fernandez tervezte, aki az Amerika Kapitány vagy éppen a Vasember jelmezeit, de az ő agyának szüleménye Michelle Pfeiffer macskanő jelmeze a Batman visszatérből és Scarlett Johansson Bosszúállókban viselt kezeslábasa is. Ez a szenzációhajhász, mégis előremutató húzás nem volt meglepő a különc Tesla vezértől, ahogyan az sem, hogy a két űrhajós nem a történelmi jelentőségű furgonnal, az Astrovannal tette meg az utat az űrhajóig, hanem egy fehér Tesla Model X-ben.

Az űrutazás szexista dolog?

Az elmúlt évtizedekben többször is volt téma a médiában a NASA vélt vagy valós szexista hozzáállása az űrutazáshoz. Az egykori asztronauta, Marsha Ivins az űrhivatal védelmére kelt, amikor azt nyilatkozta, hogy a kezdetekben ez ugyan igaz volt, de az Űrhajózási Hivatal túljutott a szexista gyakorlaton, a missziókon ma már teljes egyenlőség figyelhető meg. Abban igaza van Ivinsnak, hogy a nőknek ugyanolyan feladatai vannak egy űrutazás során, mint a férfiaknak – a bökkenő csak az, hogy még mindig nagyon alulreprezentáltak. A Nemzetközi Űrállomáson az elmúlt húsz évben például semmi sem változott: az ISS „lakosságának” 12%-a volt nő a 2000-es évek elején, a 2010-es években ez 11% volt. A nők ugyan inkább reflektorfénybe kerülnek, mint a férfiak, de még korántsem mondhatjuk, hogy meglenne az egyenlőség. Kíváncsian várjuk, mit hoznak majd e téren a 2020-as évek.

 (Kiemelt kép: nőklapja.hu)